Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

  

„A barát egy mosoly, mely bátorít, ha félsz;
A barát a taps, mely ujjong, ha célba érsz.
A barát egy kéz, mely felhúz, ha elestél;
A barát az álom, mit éberen kerestél.
A barát egy könnycsepp, mely érted hull, ha baj van;
A barát gyémántpáncél, óv téged a harcban.
A barát egy nevetés, mely felharsan, ha meglát;
A barát egy rózsakert, mely Neked nyitja bokrát.
A barát egy csillag, mit az éj varázsol;

A barát egy dallam, mit meghallasz bárhol.
A barát a láng, mely kitáncol a tűzből;

A barát az emlék, mit szívedben őrzöl.
A barát is csak ember, s néha tán hibázik, de szeret, s ha nincs veled, érzed, hogy hiányzik.”
Szeretném, barátom, ha úgy éreznéd, hogy én így érzek Irántad!”


 

A számla

 

 

Egy este, amikor anya a vacsorát főzte, 11 éves fia megjelent a konyhaajtóban, kezében egy cédulával. Furcsa, hivatalos arckifejezéssel nyújtotta át a cédulát AZ anyjának, aki megtörölte kezét a kötényében és elkezdte olvasni azt:

- a virágágyás kigyomlálásáért: 500 Ft

 - a szobám rendberakásáért: 1000 Ft

- mert elmentem tejért: 100 Ft

 - mert 3 délutánon át vigyáztam a kishúgomra: 1500 Ft

- mert kétszer ötöst kaptam AZ iskolában: 1000 Ft

 - mert mindennap kiviszem a szemetet: 700 Ft Összesen: 4800 Ft.

Anyja kedvesen ráemelte fiára tekintetét. Rengeteg emlék tolult fel Benne. Fogott egy tollat és egy másik cédulára ezeket írta:

- mert 9 hónapig hordtalak a szívem alatt: 0 Ft

- AZ összes átvirrasztott éjszakáért, amit a betegágyad mellett töltöttem: 0 Ft

 - a sok-sok ringatásért, vigasztalásért: 0Ft - könnycseppjeid felszárításáért: 0 Ft

- mindenért, amit nap mint nap tanítottam neked: 0Ft

 - minden reggeliért, ebédért, uzsonnáért, zsemléért, amit készítettem Neked: 0 Ft

- AZ életemért,amit minden nap neked adok: 0 Ft. Összesen: 0 Ft,

Amikor befejezte, anyja mosolyogva nyújtotta át a cetlit a fiúnak.. A gyerek Elolvasta és két nagy könnycsepp gördült ki a szeméből.

Szívére szorította a papírost és a saját számlájára ezt írta: FIZETVE.

 

 

Kép

 

 



 

 

"Azt kérded ki az igazi, ki a valódi barát?

Az, akinek megérted minden kimondott és hang nélküli szavát.

Kinek szemébe nézve meglátod minden apró baját.

Kit csendesen megvigasztalsz, ha könny borítja arcát,

ha ok nélkül bezárkózik, te átmászol hallgatása falán.

Kinek nem hagyod, hogy egyedül vívja meg kilátástalan harcát.

Kinek villanásnyi mosolya, apró kis öröme elűzi minden bánatod,

S köztetek nincs olyan, hogy alulmúlod őt vagy túlszárnyalod.

Kinek látványa szívedet és lelkedet melengeti,

Kivel jó a csendszavát hallgatni s együtt merengni.

Kinek nem számit mit vétesz, kis-e vagy nagy hibát,

Kivel, ha beszélsz könnyebbé vállik ez a nehéz világ.

Az igaz barát, kinek egy kedves szava többet ér,

A világ összes, minden kincsénél.

Az a barát, kinek öröme az örömöd, bánata a bánatod,

Kinek barátságát minden körülmények közt vállalod."

 

 


 

 

  

Kép

 

 


 

 

  "Tanmese


Egyszer egy jól kereső apa úgy döntött, hogy elviszi vidékre 7 éves
kisfiát azzal a céllal, hogy megmutassa neki, milyen szegény emberek is
vannak, és hogy a gyermek meglássa a dolgok értékét, és felfogja azt,
hogy milyen szerencsés családban él.
Egy egyszerű falusi család házában szálltak meg, ahol egy napot és egy
éjszakát töltöttek. Amikor a vidéki út végén tartottak, az apa
megkérdezte fiát:
-Nos, mit gondolsz erről az útról?
-Nagyon jó volt apa!
-Láttad, hogy némelyek milyen szükségben és szegénységben élnek?
-Igen.
-És mit láttál meg mindebből?
-Azt, Apa, hogy nekünk egy kutyánk van, nekik négy. Nekünk egy medencénk
van otthon, ők meg egy tó partján laknak. A mi kertünket lámpák
árasztják el fénnyel, az övékére pedig csillagok világítanak. A mi
udvarunk a kerítésig tart, az övéké addig amíg a szem ellát. És végül
láttam, hogy nekik van idejük beszélgetni egymással, és hogy boldog
családként élnek. Te viszont, és Anyu egész nap dolgoztok, és alig
látlak titeket.
Az apa csak fogta a kormányt, vezetett csöndben, mire a kisfiú hozzátette:
-Köszönöm Apa, hogy megmutattad, hogy milyen gazdagok is lehetnénk!"


 

 

 

"Jó néha sörétben a holdat nézni,
Hosszan egy távoli csillagot igézni.
Jó néha fázni,
Semmin elmélázni,
Tavaszi esőben olykor bőrig ázni.
Tele szájjal enni,
 Hangosan szeretni,
Jó néha magamat csak úgy elnevetni.
Sírni ha fáj,
Remegni ha félek,
Olyan jó néha érezni, 
Hogy élek!!! "
 

 

"Ne csüggedj mégse,bár vihar szorongat és tép,
köpd le az irigyet, a sorsnak ki ne térj,
légy magadnak elég s ne gyötrödj és ne félj,
ha szerencse, idő s tér rád uszítja vészét.

Üdvödet s kínodat előre kimérték;
tedd, amit kell s ne bánd meg, bármit is tegyél,
parancsot sose várj s ne nézd, mi lesz a bér.
Valóra váltja minden perc, amit remélsz még."

 

 


  

  John Saxon: Selyn dala

 

 

 

 

Érzem én a vágyad

Óh, hogyan mondjam el?

Itt, az én világomban

Néha a létért ölni kell

A létért ölni kell

 

Amit neked adhat a víz

Nekem azt adja a vér

Félek egy szép napon

Talán meggyűlölsz ezért

Gyűlölni fogsz ezért

 

Refr. 1

 

Talán gondolsz majd rám

Mikor majd aludni térsz

És én gondolok rád

Ha eljön, ha eltakar az éj

 

 

Az éjszakák ezer színét

Mind neked adhatnám

De talán az örök új világért

Azt mondod: túl nagy ez az ár

Talán túl nagy lesz az ár

 

És ha majd eljössz mindig újra

Kezedben tartod két kezem

A te világodba húzva

Adj időt: ez olyan furcsa még nekem

Olyan furcsa még nekem…

 

Refr. 2

 

Bárcsak rám gondolnál

Mikor majd aludni térsz

Mert én gondolok rád

Mikor értünk jön az éj.

 

 

Refr. 3

 

Bárcsak hozzám simulnál

Minden éjjel küszöbén

S együtt lennénk újra

                             A Holdfény ezüstszín tüzén


  

Másik Isten

 

Talán egy másik isten kéne

A mostani helyére

Mert ez lelépett

Néhány kurva hosszú évre

 

Valami forró kis szigetre

Ahol fűszoknyában járnak

A lányok – koktéllal kezükben

Úrnői a vágynak

 

Ahol mindig hűs a tenger

És kéklőn tiszta égbolt

Isten lazít egy kicsit

A földből már elég volt

 

S mi hiába járunk vasárnap templomba

Hívni istent ő a telefonját ki kapcsolta

Szállhat felé imánk több mint 70 éve

A forró ki szigeten nem figyel a rögzítőre

John Saxon


  

„Ha szeretünk, az egész embert

szeretjük, amilyen,

nem amilyennek akarom,

hogy legyen.”

                                               Lev Tolsztoj

 

 

 

„… előbb minden felnőtt gyerek volt.

( De csak kevesen emlékeznek rá. )”

                                         Antoine De Saint- Exupery

 

 

 

„Az élet túlságosan rövid

ahhoz, hogy huzamosabb időn

át haragudjunk az emberekre, és

mindent elraktározzunk, ami fáj.”

                                            Charlotte Brontë

 

 

 

„A szépség mindenütt

 ott van.

Nem rajta múlik,

hogy nem tudjuk

meglátni.”

                                      Auguste Rodin

 

 

 

„Senki sem szerezheti meg

mindazt, amit csak akar,

 azt azonban megteheti, hogy ne

kívánjon olyat, amilye nincs.”

                                                      Lucius Annaeus Seneca

 

 

 

„Ha az igazság tavára szállsz, s azon

hajózol kedvező széllel, és vitorlád nincs

megfosztva vásznától, hajód nem lesz

lassú…”

 

 

„A barátsággal… sosem szabad

betelni úgy, mint egyéb dolgokkal:

minél régebbi, annál édesebb, mint

a borból is az, amelyik kiállta az idő

múlását.”

                                                    Marcus Tullius Cicero

 

 

„Ki azon jajgat, ami megesett,

A régi bajhoz újat keresett.

Ne sírj, ha sorsod megrabolna- sőt:

A közönyöddel bosszantsd vissza őt.

Nevesd ki rablód, ezzel meglopod,

De téged foszt ki buta bánatod.”

                                                                   Shakespeare

 

„Ha megszeretlek,

kopogtatás nélkül

bejöhetsz hozzám,

de gondold jól meg,

bántana ha azután

sokáig elkerülnél.”

 


 

 

                                                                Helloween-Windmill

 

Time goes wherever you are,
Time is your guiding star
That shines all through your life,
Makes you feel and move

My dreams are out in the far,
So are yours apart
Of secret fairy tales,
Dripped on the wings of o
Mystery mill

Windmill, windmill, keep on turning;
Show me the way, take me today
Windmill, windmill, hearts are yearning,
Longing for love and a chance to be free

Don't feel alone and depressed,
Someone will come at last
To soothe your stumbling mind,
To keep it away from the evil storm

Windmill, windmill, keep on turning;
Show me the way, take me today
Windmill, windmill, hearts are yearning,
Longing for love and a chance to be free

 http://www.youtube.com/watch?v=5oEFl_bgcrk

 

 


 

 

A legegyszerűbb válasz minden kérdésre egy mosoly. Utána már

döntsék el ők, hogy mit akarunk vele mondani.

 

 

  

“Meghívlak, hogy gondolkodjunk együtt: Mi az élet célja?

Talán jó lenne, ha mindegyikünk időt szakítana és leülne egy csendes

sarokba és megírná élete hátralevő részének forgatókönyvét. Próbáld meg

egyszer te is. Szabad kezet kapsz. Beírhatod a siker-kudarc, a könnyek-

nevetés, a hosszú élet-a rövid élet, az agónia-extázis összes mennyiségét.

Tejhatalmat kapsz az élvezet, a hatalom, a pénz, a hírnév és kapcsolataid

felett. Mit tekintenél ideális életnek? Igazából mit akarsz leginkább?


Esetleg segítene, ha leírnád a te „tökéletes napodat”, vagy egy listát írnál

arról a tíz tevékenységről, amelyet a legjobban kedvelsz. Ha elmélkedsz azon,

amit leírtál, bizonyára tisztábban meglátod legmélyebb vágyaidat és

szükségleteidet.

A kérdés ez: Mi az élet célja, a te számodra?” 

 (John Powell)

 

“Annak, aki vár, az idő minden ajtót kinyit.”

(kínai közmondás)

 

“Tudd, hogy szavadat félreérthetik. Olykor tetteidet is. A félreértés

épp úgy

hozzátartozik az emberhez, mint fához a levél, tengerhez a víz,

törzshöz a kar,

fejhez a gondolat. A félreértés oly természetesen jár-kel a világban,

mintha együtt

született volna a megértéssel. Ne magyarázkodjunk, ne szépítsük a

történetet. Az

igazság aranyból van és kiállja az idő próbáját.”


                                                (Tatiosz: A szív erényei)


 

 

„ A szeretet mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél,

mindent elvisel. A szeretet nem szűnik meg soha.”

 


 

Jég nélkül 

 

 

 

 

 

Vágtátok az erdőt

 

 

 

 

 

Én ültettem a fát

 

 

 

 

 

Felgyorsult a tempó

 

 

 

 

 

 Én ( Így) nem bírom tovább

 

 

 

 

 

 

 

 

Elfogy majd a humusz,

 

 

 

 

 

Csak hamut hord a szél

 

 

 

 

 

Nem érdekel senkit,

 

 

 

 

 

Ki és mit beszél.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Refr:

 

 

 

 

 

 

 

 Jég nélkül tisztán – most már

 

 

 

 

 

Valami tompítson el

 

 

 

 

 

 Ezt a valóságot józanul

 

 

 

 

 

Én már nem bírom el

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Jég nélkül tisztán – itt már

 

 

 

 

 

Sitten a józan ész

 

 

 

 

 

Sötétségbe korcsosul

 

 

 

 

 

Egy egész nemzedék

 

 

 

 

 

John Saxon


 

 

“Fura dolog ez a hiányérzet. A legváratlanabb időben jelentkezik,

képtelen

helyzetekben. Betöri az ajtót. Nem kopogtat, nem kérdezi, hogy

alkalmas-e , és a

legfontosabbat is elfelejti, hogy fel vagyok-e rá készülve. Csak jön

és beköltözik a

lelkembe. Próbálom nem észrevenni, elterelni a gondolataimat. 

De azokon a

napokon, mikor meglátogat, a könyvek közül előkerül egy réges-

régi fénykép, a

rádióban felcsendül egy évek óta nem hallott dal vagy az utcán

elsuhan egy ismerős kabát.

Emlékeztet azokra az időkre, mikor még nem ismertem Őt, a

hiányt. A múlt

boldogságából azonban csak egy pillanatot engedélyez. Végül

megtör. Fájdalmat

ébreszt és könnyeket fakaszt. Az időt lelassítja, az álmokat

elkergeti, és mikor

már minden energiámat elszívta, elmegy. Elmegy úgy, ahogy jött,

kérés nélkül…

váratlanul.”

(HamiaLinda)

 

 


 

 

“Furcsa, ahogy az idő az ember fölött tovamegy. Események,

 

emberek,

 

gondolatok jönnek és mennek, érzések hullámzanak az ember

 

lelkén keresztül,

 

aztán egy idő múlva nem marad belőlük semmi. Elkallódnak

 

szerte az életben,

 

mint apró haszontalan holmik a házban.

 

Itt-ott valami leszakad az emberből, valami láthatatlan kis lelki

 

cafat, odaakad

 

egy ajtókilincshez, egy-egy ablakpárkányhoz, rozoga padlóhoz,

 

keskeny

 

sétaúthoz. Az ilyeneket emlékeknek nevezzük, tiszteljük őket

 

hosszabb-rövidebb

 

ideig, a szerint hogy mekkora bennünk a romantika. Aztán szépen

 

és

 

észrevétlenül végképpen elmaradnak mellőlünk, mint halkszavú

 

régi barátok,

 

vagy mint az élet, aki velünk indult s valahol egyszer lemaradt.”

 

(Wass Alber)


 

 

Anthony de Mello: Nyereség és veszteség

 

“Idézd fel magadban azt az érzést, amit akkor érzel, ha valaki

megdicsér, ha

elismernek, elfogadnak, megtapsolnak.
 

Aztán állítsd szembe azzal az érzéssel, ami akkor keletkezik

benned, ha a

napkeltét vagy a naplementét nézed, vagy csak a természetet úgy

általában; ha

olyan könyvet olvasol, vagy olyan filmet nézel, amit teljesen élvezel.


Ragadd meg ennek az érzésnek az ízét, és hasonlítsd össze az

elsővel, azzal, ami

akkor keletkezett benned, amikor megdicsértek. Lásd meg, hogy az

első érzés

öndicsőítésből, önreklámozásból született! Földi érzés ez. A

második viszont

egyfajta beteljesülés eredménye, lelki érzés.

Van egy másik ellentét is. Idézd fel azt az érzést, amit akkor érzel,

ha sikeresen

megoldasz valamit, ha elérsz valamit, ha feljutsz a “csúcsra”, ha

megnyersz egy

játékot, fogadást vagy vitát. Állítsd szembe azzal az érzéssel, ami

akkor ér, ha

 igazán örömmel végzed a munkád, ha teljesen elmerülsz abban,

amit éppen

csinálsz. S vedd észre ismét a földi és lelki érzés közti minőségi

különbséget!

Más. Emlékezz vissza, milyen érzés volt az, amikor hatalmad volt,

amikor te

voltál a főnök, felnéztek rád, amikor az emberek tőled kaptak

utasítást, vagy

amikor népszerű voltál. Most állítsd szembe ezt a földi érzést a

meghittség

érzésével, az együttlét érzésével – azokkal a percekkel, amikor

mindenestül jól

érezted magad egy barátod vagy egy csoport társaságában, ahol

vidámság és

nevetés volt.

Miután elvégezted ezeket az összehasonlításokat, próbáld meg

megérteni a földi

érzések lényegét, ami nem más mint önreklámozás és öndicsőítés.

Ezek az

érzések nem természetesek, a társadalom és kultúra hozta létre

őket, hogy

termelővé és ellenőrizhetővé válj.


Ezek az érzések nem termik meg azt a táplálékot és boldogságot,

melyeket akkor

érez az ember, amikor a természetben gyönyörködik, vagy barátai

társaságának,

illetve a munkájának örül. Ezeket az érzéseket azért kreálták, hogy

izgalmat,

feszültséget, végül is ürességet keltsenek.

Figyeld meg ezután magadat a nap, illetve a hét folyamán, és

vizsgáld meg, hogy

cselekedeteid közül hány volt, ami nem volt átitatva az ilyen

izgalmak iránti

vággyal, melyek csak ürességet teremnek: a figyelem, elismertség,

hírnév,

népszerűség, siker és hatalom iránti vággyal!

Nézz a körülötted lévő emberekre is! Van-e egy is köztük, akit nem

fertőzött még

meg az ilyen földi érzések iránti vágyódás? Egy is, akit még nem

irányítanak

ezek az érzések, aki nem éhezi őket, aki még nem tölti

ébrenlétének minden

percét tudatosan vagy tudattalanul ezeknek a keresésével?


Ha rájössz erre, megérted azt is, hogyan próbálják az emberek

megnyerni a

világot, s hogyan veszítik el közben a lelküket. Mert így az életük

üres és lelketlen

lesz.”

 


 

 

 

 

Tyim: Gesztenye vígaszatalás

 

 

-Geszti szeme gyönyörű, nem kell neki napszemű...-

 

 


- Messze van az Oktogon, mosoly legyen arcodon!

 

 


- Zoli csendbe somolyog, Eszti végre mosolyog?


- Kiürült a mókatár, a tyimesség várva -vár!


 

 

 

 

 

 

 

 

Kép

 

 


ADY ENDRE: ŐRIZEM A SZEMED

     

Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.

Világok pusztulásán
Ősi vad, kit rettenet
Űz, érkeztem meg hozzád
S várok riadtan veled.

Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.

Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S őrizem a szemedet. 

 

 

"Még annyi mindent mondhatnék neked, mégis évek óta írok egy levelet. Csak egyetlen sornyi hazugság - röviden:" "Már megtanultam élni nélküled." Jim Morrison

 

" Aminek meg kell történnie, az megtörténik. Akivel találkoznod kell, azzal találkozol. Akinek észre kell vennie, az észrevesz. Ilyenkor mondhat bárki bármit, te úgyis érzed. Nem lehet tudni, mi lesz belőle: egy éjszaka szép emléke, évek, vagy egy élet. Ott van és te tudod, hogy közötök van egymáshoz. Tehetsz bármit: valahol, egy láthatatlan dimenzióban már össze vagytok finom kis szálakkal kötözve. Ne aggódj, ha most nem vesz észre, majd újra látod. A legfontosabb, hogy nyitott legyél. 
Nem lehet rosszkor rossz helyen lenni. Mindig ott vagy, ahol dolgod van. És mindig azokkal, akikkel dolgod van. Lehet, hogy gyönyörű lesz, lehet hogy fájni fog, de ez az életed. És ennél se szebb, se jobb, se izgalmasabb nem történhetne veled. " -Tokai Márta