Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Próba! Egy, kettő, három! Talán most már sikerül elindítani az oldalamat! :) Igaz a szövegszerkesztőm még mindig nem jelenik meg, de csak észhez tér előbb- útobb a program! Szóval hívatalosan is megkezdtem működésemet! :)

2010.02.01. 22:53

 


 

 

 

 

 Mondhatom elfáradtam. És én még csak ne is panaszkodjak, hisz a többiek reggel 8-ra mentek az árazás miatt. Volt mit csinálni. Na de addig jó, míg van mit. Persze a normális határokon belül. Most tűnt csak fel igazán, hogy egy nap mennyi ruha jön - megy a próbafülke és az üzlet között, eddig is tudtam, hogy sok az árunk, de most aztán! És valahogy mégsem zavart, hogy jöttek mentek az emberek. Sőt valahogy most jó is volt között lenni. Viszont azt sajnálom, hogy nem vihetek oda fényképezőgépet, mert néha olyan figurák bukkannak fel, akiket érdemes lenne megörökíteni. Sorry! Még mindig nem úgy müködik az oldalam , ahogy szeretném! Szóval egy jó darabig még bisztos mazsolázgatás lesz!

2010.02.02.


 

 

 

 

  Csak tudnám, mért nem úgy jelenik meg az irományom, ahogy szeretném??????? Minden esetre örülök neki, hogy egyáltalán ennyire működik! Az az igazság, hogy mikor eszembe ötlött, hogy nekikezdek ennek az oldalnak, valami rém sötét depis dolog fog belőle kisülni és most tessék, semmi ilyen nem jut az eszembe! Meg kell vallanom, nehéz időszakon vagyok túl. Agyban és szívben nagyon sok mindenen át kellett rágnom magam és fel kellett dolgoznom. Kompromisszumot kötöttem magammal! Nem tiltakozom az ellen, amit kapok és a legjobb oldalról próbálom megközelíteni a dolgokat! Elmondhatom magamról, most jól vagyok!

2010.02.03.

 

 

 

 

Nem értem!!!! Pedig már segítséget is kértem! És még sem jó! Így nincs is kedvem csinálni ezt az egészet!

2010.02.04.

 

 

 

 

  Ma gázóra ellenörzés volt a házban, a lakásokban. Sok jó hírrel nem szolgáltak. Kiderült szívárog nálam a gáz, és az évekkel ezelötti tűzhelybekötés már nem felel meg az előírásnak. Na és arról ne is beszéljünk, hogy milyen lekezelően próbált velem beszélni a "nagyságos asszony", akiről fogalmam sincs ki volt. Kisérte itt a gázosokat.Na mindegy. Aztán megvarrtam a barátnőm kisfiának a nadrágokat /végre jutott rá idő/! Délután meg jött egy pénzügyi tanácsadó, ajánlott egy másik bankot, hát kíváncsi leszek mennyivel fogok jobban járni, minden esetre egy próbát megér. Este pedig próba volt. Megint rá kell jönnöm, hogy nagyon a hallásomra kell hagyatkoznom.Be kell vallanom, nehéz így megtanulni a dalokat. De igyekszem! Eddig sikerült! Remélem hamarosan sikerül úgy beállítanom itt a dolgokat, hogy tényleg úgy jelenjen meg ahogy én szeretném! Addig is jó mazsolázgatást!

2010.02.05.


 

 

 

 

 Ma megint sikerült szétcsúsznom!!!!! Bármennyire is szeretném jobban csinálni, úgy érzem nem megy! Pedig direkt rövidebb szünetet tartottam, sőt kettőt ki sem vettem. De igyekszem,hátha elöbb- utóbb összejön! Valaki azt mondta nekem, ha bekerülök a kereskedelembe meg fogom utálni az embereket. Nekem alapjába véve nincs velük bajom, csak a viselkedésükkel /persze kivételek mindig vannak/, bár ha pontosabban akarnék fogalmazni azzal van bajom, hogy bizonyos valakik kitalálnak valamit és annak az az eredménye, hogy állat módjára kezd el viselkedni a többség. Nem értem mi abban az élvezet, hogy túrnak ezerrel? És az a legszomorúbb, hogy a káoszban én sem látom át a dolgokat. Tiszta ciki ha valaki segitséget kér és bámulok rá, mint Bálán szamara, mert foggalmam sincs a nagy kupiba mi hová került. Teljesen sikerélménynek számít ha valamit megtalálok.

2010.02.07.


 

 

 

 

 Kiderült mi a hiba, csak még nincs orvosolva! Sajna nem tudom, hogy kell. Mint oly sok mindent. Megint magam alatt vagyok. Rémálmom volt tegnap is és ez az egész napomra hatással volt, van. Már álmomba sem tudom magam hova tenni. Egyre jobban húz le a sötétség bármennyire is kapaszkodom, a fény felé az valahogy egyre messzebb távolabb kerül tőlem. Néha sikerül közelebb kapaszkodnom felé, aztán visszacsúszom. Ez majdnem olyan "egyet előre, kettőt hátra". De azt is tudom, csak én változtathatok ezen! Azon gondolkodom, ha álmomban megtettem volna azt, amire készültem akkor vajon mi történt volna a való életben? Ez már orvosi eset!!!!!!!!!!!! Csak az ember gondolkozik, zakatol az agya. Számol, oszt, szoros és mégis oda lyukad ki, hogy sehogy nem jó! És mivel én nem szeretem saját magam így nem is csoda, hogy senkinek nincs rám szüksége és menekülnek tőlem! De annyi hibát és fájdalmat, amit okoztam másoknak, hogy szerethetném magam? És mindig azoknak okoztam a legnagyobb fájdalmat, akiket a legjobban szeretek, szerettem. És még is valahol legmélyen ott van bennem az a bizakodás, ami még életben tart, holott.......... áh, hagyjuk! Milyen igaz, hogy álom országban élek és csak azt vagyok hajlandó elfogadni, amit én akarok. Csak kezd már rémálom lenni ez a világ! Hééééééé, Valaki! Rázz fel a nyers őszinteségeddel! Adj választ a fel sem tett kérdéseimre! Mert tudom, hogy kérdés nélkül is tudod a válaszokat!

2010.02.09.

 


 

 

 

 

 Ma különösebben nem volt semmi azt leszámítva, hogy a kupit sikerült fokozni, de olyan szinten, hogy holnap reggel 8-ra mehetünk be. Áruk tömkelege és ráadásul az üzlet teljes átrendezése! Viszont annak örülök, hogy a hátsó asztalt azt még sikerült rendberaknon zárásra. Este telefonos pizsamapartit tartottunk a csajokkal. Ez egy kicsit felrázott! Érdekes, hogy mennyire érdekes dolgok jönnek ki a tarot kártyával. Az ember kicsit belegondol az adott mondandóba és rájön milyen igaz! És ráadásul be is jön! Majdnem egy óra hosszát hülyültünk. Ma valaki megsértődött a nyers öszinteségemen, igaz nem sértésnek szántam, de az ha egyszer bizonyos dolgokat nem ért meg akkor sorry! Már többször kértem váltson beszéd témát, de ha próbálkoztunk is 2 másodperc múlva megint ugyan arról beszélt. És én a legelső találkozásunkkor is közöltem vele a tényeket. Na ez van! Lesz ez még így sem!

2010.02.10


 

 

 

 

  KépÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Ez csak egy kis tombolás! Látszik, hogy még kezdő vagyok! Na, most kezdhetem, előről! A mondókám felét megírtam  erre sikerült kitörölnöm! Szóval: Fogalmam sincs, mért csinálom ezt az oldalt, hisz senkit nem érdekel /vagy ki tudja /de aztán rájövök, hogy így engedem ki a gőzt! Úgy látszik, nekem jót tesz, ha keveset alszom! Mintha  tudtam volna bent tartani a tempót, de az is lehet, ezt csak én gondolom így. És ma kicsit több feladatott is kaptam. Igaz valaki fentről próbált fontoskodni és ennek az eredménye nem igazán az, amit vár. Nem értem mire jó ez!/ Bár nekem különösebb bajom nincs az illetővel/, de érzem a feszült légkört és látom, amit látok. Pedig ha nem az állandó piszkálódás lenne, hanem a segítőkészség akkor talán hatékonyabb lenne a munka. De mit várok, várunk?! Hisz mondhatni mindenhol ez van, mindenkinek úgy tesznek keresztbe, ahogy nem szégyellik és csodálkoznak, hogy nincs előrehaladás! Régen mért volt összetartás és most mért nincs? Régi őseink forognak a sírjaikban! De sajna ezen nem tudok változtatni. Túl kicsi porszem vagyok és fogalmam sincs, mit tehetnék. A politikát nem nekem találták ki, nem is értek hozzá szóval nem is akarok belefolyni úgy! Oly annyira senki vagyok, hogy már láthatatlan is vagyok! Ezt kétszer egymás után meg is kaptam! Szóval innentől kezdve már ne lepődjek meg semmin?! Olyan furi, nap közben annyi minden járt a fejembe, amit fontosnak gondoltam volna leírni, de mire idejutottam kiment a fejemből, vagy valahova jó mélyre tettem félre. Majd máskor leírom, ha megtalálom. Ma annyiszor bevertem a könyököm! Ki akar hozzám váratlanul jönni? Végül is valaki beállíthatna meglepetés szerűen, de mivel őt folyamatosan várom talán pont azért nem várható, hogy ez fog bekövetkezni. Aztán ki tudja! Na, ez kicsit zavaros lett, de én értem és ez a lényeg.

2010.02.11.

 


 

 

 

 

 

Nagyon égette a zsebemet a pénz, úgyhogy ma gyorsan meg is szabadultam tőle. Aztán bementem a volt kolléganőmhöz. Most valahogy még rosszabb volt bemenni a volt munkahelyemre. Kevesen mondják azt, hogy szeretik a munkahelyüket. Én szerettem azt. És talán mondhatom azt, hogy visszasírom. Na de valami miatt ennek így kellett történnie, csak még nem tudom miért! Mint oly sok miértre nem tudom a választ! És lehet nagyon sok miértre nem is fogok kapni választ. Zakatol az agyam, millió-egy kérdésem lenne annyi mindennel kapcsolatban. Na, mindegy! Ma szerettem volna elmenni egy koncertre, de mint oly sok minden ez sem jött össze. Újra és újra rá kell jönnöm, hogy ne tervezzek, mert valami tuti közbe jön. A múltkorába megkérdezték tőlem, hogy milyennek képzelem el a nyugdíjas életemet. Jó vicc, a holnapomat nem tudom elképzelni nem hogy a nyugdíjas koromat. Akkor próbálkozott egy másik kérdéssel, 4 év múlva mit szeretnék. Ha tudná, hogy azok az álmaim meg talán most foszlottak szerte szét. Egyetlen egy titkos vágyam van, amit szeretnék, ha valóra válna és ezért az egyért bármire képes lennék. Csak attól félek ezt már elszúrtam és nem kapok még egy lehetőséget.

2010.02.12.


 

 

 

 

 Ma mondhatni egy átlagos nap volt. Bár a pihenés nem igazán úgy jött össze, ahogy én szerettem volna. Én lökőt elfelejtettem az ébresztőt átállítani és így már 6-kor jelzett. Onnantól kezdve a macsekok működtek ezerrel. Kicsit beszélgettem az otthoniakkal majd közös program volt a barátnőmmel . Nagy mosást tartottunk! Kicsit kellemetlen számomra ez a megoldás, de akaratomon kívül kerültem ebbe a helyzetbe és a segítséget elfogadtam. Hisz azt mondják, ha ütnek, szaladj el, ha adnak fogad el, vagy valahogy így. És igen ma végre sikerült orvosolni a problémát. Szóval innentől kezdve nem kell mazsolázgatni. Bár az illető, aki javította kapásból késett majd egy órát a megbeszélt időponthoz képest, ezt borítékolni és mertem volna. És ehhez talán nem is kellett a megérzésem, hisz volt időm kiismerni. Erről ennyit! Este beszélgettem még pár kedves barátommal és meglepődtem magamon. Rég álltam ilyen optimistán a dolgokhoz. De ha velük beszélgetek, akkor ez könnyen is megy! Jó ilyen emberekkel társalogni, mert még egy elrontott nap is másképp fejeződik így be. Remélem a holnapi napomra is kihatással lesz!

2010.02.13.

 

 Ültem a metrón és a nagy bambulásomban mégis csak gondolkozott az agyam, jó hogy külön életet élünk. Azon merengtem el, hogy annyi minden történik körülöttem, amit érdemes lenne lejegyezni, de mindig elfelejtem. Lehet jegyzetelnem, kéne egy füzetkébe. Vagy estig kéne kikapcsolni magamat. De tuti ez úgy sem sikerülne! Valami lehet a levegőben. Úgy látszik, a napsütés kicsit helyre zökkenti az embereket. Ránk is fér már. Valahogy most hosszú ez a tél. Talán azért mert rég volt ennyi hó. Várom már a tavaszt. Remélem kicsit én is fel tudok majd engedni. Néztem ezeket a mostani gyerekeket. Furcsa, hogy nekik is már az a kikapcsolódás, hogy végig járják az összes plázát. Tudják vajon mi az igazi játék, mi az mikor kint a szabadban önfeledten játszhatnak? Itt van a tél, hó vajon tudják milyen az, hogy csúszkálni szánkóval, hóembert építeni, hó csatázni? De szívesen játszanék! A múltkorába néztem a tévét és az evolucióról volt szó. Hát sok jóval azok a tudósok sem kecsegtetnek, hogy mi lesz velünk, emberekkel  kb. 50 év múlva. Nagyon remélem, hogy tévednek.  

  2010.02.14.


 

 

 

Kép Olyan furcsa érzésem volt ma, jobban mondva este mikor  a víz érte a  testem. Mintha a lelkemet is megtisztította volna. Olyan misztikusnak tünhet, de mégis most teljes nyugalom van bennem.És ez most nagyon jó! Ráadásul rá is tüsszentettem!

2010.02.15.

 


 

 

 

 Fárasztó volt ez a harmadik nap. De szerencsére kellemesen záródott. Patakról feljött egy régi ismerősöm és találkoztunk. Jó régi ismerősökkel találkozni és a szép emlékeket felidézni és ökörködni egy sort. Minden esetre most olyan fáradt vagyok, hogy csak nézek ki a fejemből és fogalmam sincs mit írjak, szóval megyek is.Pusza! Pápá

2010.02.17. 

 

 Jó napom pom-pom volt. Végre ki tudtam aludni magam és az ébredésem sem a gyomoridegről szólt. Délután meglátogattam a barátosnőmet és elvittem neki a pólót, amit a múltkor sikeresen elfelejtettem, majd felugrottam a volt kolléganőimhez. Jól eset, hogy szívesen fogadtak,mintha nem is 4 hónapot dolgoztunk volna együtt, hanem sokkal többet. Kicsit bánom már, hogy  nem oda kértem magam ahol ők vannak, de akkor nem ismertem volna meg a mostani kollegináimat, kollégáimat és ennyivel is szegényebb lennék. Hívtam a gázosokat a szívárgás miatt. Hát ezeket elérni!!! Na és arról nem is beszélve, hogy a reklámot nyomatják ezerrel, mig kinyögik végre melyik gombot nyomjam meg. Sebaj azért sikerrel jártam! Persze szerelőt nem küldenek, azt keressek én. De aljas és galád módon ezt a tulajra bíztam!

 2010.02.17.

 


 

 

 

  Kép Megint működött a megérzésem valakivel kapcsolatban,  bár ezt szerintem  úgy sem hinné el. Pedig már elég sokszor jelét adtam neki ezzel kapcsolatban.Na mindegy, én tudom amit tudok és csak ez számít. Na jó azért máskor más is! Sőt!!!!!

 2010.02.18.

 

 


 

 

 

 

Ma nem igazán történt semmi. Elvagyok, megvagyok az agyam sem zakatolt.

2010.02.19.


 

 

 

Jól bele húztam tegnap az éjszakába! Egy hosszú beszélgetés MSN-en keresztül, majd az olimpiai közvetítés megtekintése.Rá jöttem nem szabad sokat aludnom, mert akkor másnap sokkal fáradtabb vagyok. Be kell látnom öregszem.De ahhoz képest egész jól tartom magam. A macskáknak megint sikerült működni, ismételtem egy pohár látta kárát. A tyúkeszem is a toppon van. Vártam egy telefonhívást de elfelejtettem, hogy akitől várom elutazot egy fellépésre.Jó hogy nem vette fel a telcsit mikor csörgettem. Na és persze másban is hoztam a formám, de nem is én lettem volna, ha nem így történt volna. Ilyenkor jöhet az, hogy szőke nő vagyok!Viszont valami nem stimmelhet nálam. Megfagyok a 25 fokos lakásban.A lábam mint egy jégcsap! Dokihoz meg nem megyek , a végén még megmondja valami bajom van és magamat ismerve tuti vacakul is lennék utána. Így legalább elmondhatom nincs semmi bajom.

2010.02.20. 

 


 

 

 

 

 Kép  Az ember mikor azt hiszi  végre kezd egyenesbe jönni  akkor csap be a ménkő! Pedig egész jól indult ez a nap. Viszont délelőtt volt bennem valami nyüglődés féle. Lehet éreztem az estém el lesz cseszve. Pedig olyan szép nap volt ma. Jó volt nézni az embereket, ahogy élvezték a napsütést. Mintha mosolygósabbak lettek volna. Én is nyugodtabb lettem délutánra, miután egy kedves ember hangját hallhattam telefonon át és végre érezhettem a napsugár simogatását a bőrömön. És tessék, estére kapok egy olyan hírt, ami teljesen padlóra vág! Fogalmam sincs mit, hogy fogok csinálni. Mi lesz ennek a vége? És fogalmam sincs, mért történik ez! Frankón már arra tudok csak gondolni, hogy előző életembe valami oltári nagy bűnöm lehetet, vagy valaki megátkozott.

2010.02.21.


 

                                                     

 

 Tegnap nem tudtam ide írogatni. Valami volt a nettel. Akarom mondani tegnap előtt. Most is yo-yozik már a szemem. Hogy nekem állandóan keresni kell valamit. Mért nem lehet egy kis nyugtom. Az az igazság, hogy annyira nincs hozzá kedvem. Úgy érzem fáradt vagyok már ezekhez a dolgokhoz. De azért történtek jó dolgok is.

És igen van még emberség ! Ez azért melegséggel tölti el a szívemet!

 

2010.02.24

                                                   


 

 

 

 

 Ez ma egy igazi bőgős nap volt, legalább is az ikreknek. A megérzésem persze megint működött, ez már tegnap este óta. Rosszul aludtam, forgolódta egész éjszaka. Az ébredésemről meg ne is beszéljünk. Első dolgom a naptár megnézése volt /valaki hamarosan útnak indul vagy már úton is van/ majd egy halom telefonszám megcsörgetése.  Tisztára mint valami ügyintéző! Majd egy számomra nagyon kedves ember ismételt hívása /kihasználtam a lehetőséget, hogy itthon volt és kicsit feltöltődtem a  hangjával, ha már Kép látásával nem sikerült. Ezzel kell most beérnem, de nekem ez is hatalmas nagy kincs és ezt senki nem veheti már el tőlem! / és igen a megérzésem ismételten beigazólódott, már úton van. Annak ellenére, hogy nagyon kedvetlenül kezdődött a napom egész jó hangulatba mentem dolgozni. Ilyen sem volt még igazán, mióta itt dolgozom. Aztán sikerült hibáznom , alá írom tényleg hibáztam, ez utána egy kicsit lelombozott, pedig csak jót akartam, nem úgy jött össze ahogy szerettem volna. Kiváncsi lettem volna milyen szinekben pompázott a fejem, mikor szóvá tették a vétkemet, tippem az van. Minden esetre estére azért kicsit sikerült oldódnom, bár ez nem tartott sokáig. A metrón ülve ismételten járt az agyam és bizony , gyomorideggel jöttem már haza is. Mért van az, hogy az ember tudja valamilyen színten ki tudná magát húzni a slamasztikából, de meg van kötve a keze. És persze, ha ezt szóvá tenné, még ő lenne a bunkó! Pedig azt mindenki nagyon jól tudja, hogy igaz. Így marad továbbra is a többszörős pénzkidobás,kölcsönkérés, amit fogalmam sincs mikor  tudnék megadni  és a körömrágás vajon mi, hogy fog alakulni. Egyenlőre elég kilátástalannak látom. A barátnőmnél /szintén ikrek/ is kiborult a bili, úgyhogy egymásnak bőgtünk a telefonba. Bár ő már valamelyest jól volt egy "kis" borozgatás után. Mindketten megállapítottuk magunkban, hogy  olyan jó lenne magunkból úgy kikiabálni az össze bánatunkat, fájdalmunkat, hogy megkönnyebbüljünk, de egyikünk sem merné igazából kiengedni a hangját. Talán egyszer majd sikerül!

 

2010.02.25.

 


 

 

 

Ez a nap teli volt meglepetéssel! A reggeli sírógörcs még meg volt, semmihez nem volt kedvem. De ha már egyszer meg lett valami beszélve akkor illő azt be is tartani. De  ezzel nem csak én voltam így, a barátosnőm is kb ugyan ebben a cipőben járt. Azért csak útnak indultunk. Volt bennem egy adag félsz /ami még egy kicsit van /, de minden jól alakult! / legalább is remélem és abban is, hogy ez már így is fog maradni! / Osztottam- szoroztam és beleugrottam! A barátnőm szerint ez életem második legjobb döntése! Úgy legyen! :) És mintha csak miattunk a nap is kisütött! Égi jel!? Élvesztük a nap simogatását és teljesen feltöltődtünk! Kicsit megint merek tervezni! Van remény! De nem akarok semmit elkiabálni! 

2010.02.25.

 


 

 

 

 Úgy látszik most van a változások ideje. Nekem új albérlet, bent a munkahelyen új üzletvezető és helyettes  lesz. Szóval állandó változás van. Az ember szinte fel sem ocsud az egyik dologból rögtön ott a másik. Kellemes meglepetésben is volt részem! Jó az mikor az ember számíthat a segítségre és még pluszba meglepik! És ilyenkor van lelkiismeret furdalásom, hogy nem tudom elégé meghálálni! Meló után neki kezdtem a pakolásnak. Azért fét 11-től éjfélig 3 zsák összejött.Azt hiszem illő lenne magam eltenni , hisz már megint jócskán bele húztam az előző napba és megint dolgozom.

2010.02.27. hajnal

 


 

 

 

 

 

 

Pakolnom kéne, de nincs lelki erőm! Kicsit olyan dezsavű érzésem van. És az is elgondolkoztat..áh de ezt inkább nem firtatom. Egy fajta megérzésről van szó! Szerintem ma már nem csinálok semmit, majd holnap. Akkor szinte az egész napom ott lesz, csak délbe kell intéznem még egy két dolgot az albival kapcsolatban. Az az igazság mennék is meg nem is, kicsit félek az újtól és a másik oldalról meg ott van a kíváncsiság. De azért olyan mintha elveszítenék valamit. Rossz ez az érzés és nem tudok mit tenni ellene, ugyan akkor ott van a reménykedés is, hogy tényleg jó lesz! Na most ezt a kavalkádot kéne valahogy rendbe tenni magamba. De azt is tudom akkor fog ez sikerülni, ha már túl leszek ezen a herce- hurcán. Most úgy döntöttem megyek mielőtt totálisan belekavarodok mindenbe!

2010.02.27.

 


 

 

 

Hogy el telt ez a hónap is! Csak tudnám hova siet ennyire, de legalább közeledik a tavasz, még ha az időjósok mást is mondanak. Ma elmentem lerendezni az albérletet. Innentől kezdve akkor mehetek oda amikor akarok. Jó  volt ott lenni most. Megismerkedtem az egyik leendő szomszédommal is. Szinte el sem akartam jönni, de még pakolnom kellett. Elég rendesen haladtam, csak elfogyott a dobozom, holnap kéne szermányolni még egy párat. Van egy olyan érzésem, hogy gyorsan fog eltelni a jövő hetem, csak  tudjam majd útolérni magam! 

2010.02.28.