Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mintha a macsekok is éreznék, valami készülődik. Cleo nyugtalanul mászkált tegnap este össze- vissza a lakásban és nem igazán találta a helyét. Bevallom én is rosszul aludtam, forgolódtam egész éjszaka. De tuti a telihold is közre játszott, lehet ez volt a bajunk? Na, ezt jól megmondtam! :) Bent az üzletben igen csak éreztük, hogy a hónap eleje van. sokan még nem kapták meg a fizut és persze már az új kollekció van nálunk többségében. Elképzelhető, hogy emiatt kicsit csappanni fog a forgalmunk. Mondhatni a mai nap laza volt és végre tudtam tartani a rendet!!!!!!! Az biztos holnap megint egy érdekes nap elé nézek, kíváncsi leszek mi lesz az eredménye! Minden esetre bennem most nyugalom van csak a költözéssel kapcsolatban van egy pici izgalom, de ez is a kellemesebb fajta.

2010.03.01.


 

 

 

 Egész jól haladtam a pakolással! Mondhatom minimális Kép dolog maradt! Az már pikk- pakk meg lesz. Hm, olyan jó, mikor az ember számíthat másokra! Felhívtam egy "rokont", hogy van albi. Kiderült mennyi mindenkit mozgósított ő is ez ügyben. Barátosnőm is ugrasztotta az emberkéket, hogy segítsenek a költözésben. És idegenek is készségesek voltak, mikor karton doboz után    járkáltam. És tuti egy régi barát képes lett volna vidékről feljönni, ha nem mondtam volna neki, hogy van segítségem mindenben. És a családról már ne is beszéljek! Van még  itt jóakarat, csak úgy kell fordulni a másikhoz! Rájöttem, ha kedves vagy a másikkal, te is kedvességet kapsz! Mosolyogj és visszamosolyognak rád! Ez jó dolog, igaz?! Azon gondolkodtam lehet hamarabb kellett volna elkezdenem ezt a "hűlyeséget", akkor talán hamarabb át estem volna a mélyponton. De ennek így kellett történnie! Meg kell minden pillanatot élni akár így akár úgy! Mindennek van valami célja. És azt mondják, ami nem öl meg az csak megerősít! És most erősnek érzem magam. Igaz vannak, pillanatok mikor meghatódom, elérzékenyülök, de kérem, ember vagyok  és azt hiszem ez cseppet sem szégyen, hogy érző lélek vagyok!

 

 

 

                                                                     2010.03.02.

 


 

 Valami történni fog vagy már meg is történt, csak még azt nem tudom mi! Furcsa előérzetem van már 15 órától és egyszerűen nem tudok vele mit kezdeni, csak érzem! Az biztos robbanni tudnék a bizonytalanság miatt! A pakolást persze még mindig nem sikerült befejeznem elfogyott a ragasztó és szerintem a doboz is kevés, de ez holnap kiderül. Annak ellenére jó volt ez a mai nap, még egy nagy sétát is sikerült beiktatni a napsütésbe.

***

Éreztem én, hogy valami történni fog! Remélem tényleg ez volt az! Reggel 8-ra jönnek megnézni a lakást, hiába próbáltuk a tulajjal lerázni őket. Nem azzal van a baj, hogy jönnek /így tudják eladni /, csak ha egyszer a kolléga és mi is megmondtuk, hogy meló miatt nem alkalmas akkor....! Minden esetre a robbanásveszély megszűnt, nem fogok cafatokba a falra kenődni!  

 2010.03.03.

 

 

 

 

 

 

 

Kész vagyok! Érzem, hogy már az utolsó napokat töltöm itt. Hirtelen minden idegesít, semmi nem jó! És mintha húznám a pakolást is. Már befejezhettem volna, mikor észrevettem, hogy a doboz alját nem igazán ragasztottam át, de éjfél környékén már nem volt kedvem kipakolni. Majd holnap, tisztára, mint Pató Pál úr. Valójában most tombolhatnékom van. Nyűgös vagyok, csak nem tudom miért! Bár most hazudok, egy részét tudom! A másik része meg az, hogy szeretnék túl lenni már ezen az egészen! Kiváncsi vagyok mekkora kocsit tudott szerezni Laller, mert most elnézve a cuccaimat lehet kamiont kellett volna kérni! Honnan a nyavalyából lett ennyi lom!  Mikor lesz már szombat este, vagy inkább vasárnap!!!!!!!! Már most elegem van a pakolásból. Bár ha bele gondolok a kifelé pakolás gyorsan fog menni /remélem /! Tavaly legalább is úgy volt! Remélem az éves költözésből nem lesz rendszer! 

2010.03.04.

 

 

 Meg volt a költözés, persze kapásból nem úgy alakult, ahogy tervezem. Szüleimet úgy mond potyán felrángattam vidékről, de legalább kicsit együtt voltunk. A szállítók elég későn jöttek, de legalább jöttek és még emlékeztek is rám, hisz egy évvel ezelőtt is ők költöztettek arra a helyre ahonnan most mentem. És mily önfeláldozók voltak, képesek voltak a platón utazni csak azért, hogy mi csajok is át tudjunk jönni velük az új helyre! Piros pont nekik!!!Persze a pakolásra már nem volt úgy időm, mint ahogy szerettem volna és még a másik lakás kulcsát is le kellet adnom. Szóval volt egy kis rohanás. De hogy még tetézzük a dolgokat a nagy kandúrom nem igazán Kép  találta helyét az új lakásba, idegesítette a kupi, hogy én még cipőbe vagyok, és nem velük foglalkozom. Bevadult, de olyan szinten, hogy közel voltam a támadás után az ájuláshoz. De mikor előkerült a papucs és meg lett ágyazva mintha mi sem történt volna, békésen szunyókált mellettem. Most mondhatja bárki, hogy hülye vagyok, de nem tudok rá haragudni és meg is értem, csak kicsit fájdalmasan hozta a tudomásomra.  Jól kezdődik az ittlétem. Azt mondták egy jobb élet kezdete lesz itt számomra, ha ez a jobb milyen lesz a folytatás? Hétfőn bementem dolgozni. Nem tudom mitől rosszul lettem, bár egy sejtésem van, leeshetett a vércukor szintem, mert mikor ettem utána jobban lettem. Minden esetre a többiek elzavartak a dokihoz, hogy megmutassam a kezem - lábam.  Az eredménye két injekció /ettől rettegek a legjobban /és egy beutaló az ÁNTSZ-hez. A szobát fogjuk rá sikerült rendbe tenni, de a konyha még mindig szalad. Fogalmam sincs mikor sikerül rendbe tennem! Remélem a két szabadnapomon sikerülni fog, igaz az a nap még kicsit odébb van. És még mennyi intézni valóm lesz!!! Csak győzzem majd utolérni magam! Minden esetre nem lesz időm unatkozni. 
2010.03.13.

 

 

 Végre!!!!!!! Utolértem magam! Most már ráfoghatom,hogy rendben van a konyha és a szoba. Igaz fél hétkor tudtam letenni a  fenekem. Egy dobozt nem tudtam kipakolni hely hiány miatt. Áthúztam az ágyat is. De összetolt állapotba olyan üresnek tünt a szoba. Majd kitalálom mivel lehetne feldobni. A macskák felfedezték a padlást, nem tudom mit találhattak, az biztos a kiváncsiságuk még az evésnél is nagyobb. Nem tudtam a kajával lecsalni őket. Szóval meg kellett várnom mig maguktól lefáradtak. Az biztos holnap pihengetek és még molyoválok egy kicsit. Remélem most már kezdhetem majd otthon érezni magam. 
2010.03.14.

 

 

 Hajnali háromkor ismét "nagymama" lettem, majd a következő  "unoka" 5 óra magasságában érkezett meg. Viszont olyan piciknek tűnnek, a hangjuk annál nagyobb!!!! Egész nap sípákoltak. Bár az embereknél  általában a téli csecsemők kisebbek. Lehet az állatoknál is így van ez? Remélem az este azért nyugodtabb lesz. Ma megengedtem a macskuszoknak, hogy kicsit felfedezzék a kertet. Tetszet nekik, be sem akartak jönni. Na, majd ha jön a jobb idő, akkor szabadabban mozoghatnak! Remélem, már nem sokat kell rá várni. A nemzeti ünneplésből kimaradtam, most inkább pihentem  meg itthon tettem magam hasznossá. Viszont a tv-be néztem, hogy ország szerte miként ünnepeltek. Kicsit sajnálom, hogy a pártok még ezt az időt is a kampányolásukra használják. Talán valamikor tényleg az ünnepek az ünnepekről  fog szólni.

2010.03.15.

 


 

 Nem vagyok jó "nagymama". Reggelre sajnos elveszítettem az egyik "unokámat". Pedig szép kis cica volt. De nem tudom, hogy s mint történhetett, vagy tényleg nem volt életerős? Cleo tuti nem fért be oda ahol volt, Folti meg végig mellettem aludt. Az anya macskák mennyire kapják el a kicsit? A nyulaknál tudom, hogy van olyan, de a macskáknál? Bent a melóhelyen  kicsit izgultam  mikor megint megkaptam az üzlet első térfelét. Ott eddig szinte mindig elúsztam. Szerencsére most ez nem következet be. És igen nekem az sokkal ösztönzőbb, ha megmondják mit csináltam jól / vagy rosszul / és akkor tudom, hogy mit, hogy csináljak. És szerintem ez a tiszta!

 2010.03.16.  

 

 

Ma mondhatni egy átlagos nap volt. Sok mesélni valóm nincs is. Majd holnap.

2010.03.17.

 

 

 Mondhatom mozgalmas nap volt a mai. Csekkek befizetése, a telefonosoknál és a bankba átíratni a levelezési cimem. Próbáltam új tarifacsomagra váltani. Utána beugrott a tulaj fia, átbeszéltünk egy két dolgot. Aztán este még  hívhattam vissza, mert a bejárati ajtómba ripityára tört a zárbetét. Kijött az állatorvos is! Jó fej volt az öreg! Viszont Foltikám ma kicsit porúl járt. Nem vettem észre, hogy sikeresen kiosont a nyitott ablakon én meg persze bezártam. Szegénykém ahogy küzdött, hogy bejöjön a zárt ablakon, csak úgy lihegett mikor kimentem érte.Szóval ma egyáltalán nem unatkoztam!
2010.03.18.

 

 

 De jó, hogy ma is szép idő volt!!! Végre lekerült a télikabát! Nagyon ránk fér már a tavasz. Néztem milyen szépek már a virágok hajtásai, a rügyek a bokrokon. Most már maradjon is így! A macskuszok élvezték, hogy szinte egész nap kint lehettek. Legalább ilyenkor legyenek, kint mikor itthon vagyok. Szemmel tudom őket tartani. Este végre eljutottam próbára. Jól esett az éneklés, csak azt sajnálom, hogy annyira bizonytalan mikor tudok elmenni. Mindig mikor végre eljutok odáig, hogy megkérem a vezetőt a beosztással kapcsolatban vagy én kerülök át másik üzletbe vagy új vezetőt kapunk. És nekem kicsit kellemetlen lenne rögtön kéréssel indítani. Minden esetre, most 3 próbára el tudok menni egymás után, csak jó lenne a többire is és a fellépéseke is. Tavaj is elég sok kimaradt.

2010.03.19.


 

 

 Napsütésre ébredtem! Bent a melóhelyen volt pörgés. Itt is voltam , ott isKép  voltam, mindenhol voltam. Gyorsan eltelt a nap. És mondhatom jól is záródott, csak az a fránya wifi! Hogy nem engedte az jóéjt köszönést! Na  mindegy! De legalább tudtunk kicsit beszélni! És megnyugodtam, hogy    tudom a körülményekhez képet jól van, legalább is nagyon remélem! Minden esetre az alkotókedve  megvan! Ez már valami! De jó lenne már látni!Hallani a hangját, megérinteni! Van egy titkos álmom, szeretném ha az valóra válna. Én türelmesen várom!

2010.03.20. 


 

 

 Tegnap kicsit megszívtam! Hajnali fél 4-kor rémálomból riadtam fel. Persze Cleo is felébredt és elkezdte a 7-ig tartó hisztijét. Ennyit a pihenésről! A  melóhelyen is lefárasztottam magam, de legalább volt látszatja. De a nap jutalma az a beszélgetés volt!
 ****

 Kép Ma hoztam a formám és a megérzésem is működött. A mosást holnapra akartam hagyni, de valami késztetést éreztem, hogy mégis csak elindítsam a gépet. És milyen jól tettem, mert hívtak az üzletből, hogy másnap menjek be dolgozni. Pedig programom lett volna, na, mindegy! Délután elintéztem a szemét dolgot. Remélem, tényleg már csak egy hétig kell elviselnem a sok hulladékot! És ha már arra jártam a barátnőméket is meglátogattam és elvittem a megvarrt nadrágokat, amiket persze itthon felejtettem. Szóval jöhettem vissza érte. Még szerencse, hogy nem a célegyenesbe jutott az eszembe! A villamos meg elment az orrom előtt, mert kicsit képzavarba kerültem. Jó, hogy csak két megállót kellett legyalogolnom és az eső is elállt! Nem is én lettem volna, ha ezek a dolgok nem velem történtek volna! Hogy rohan az idő a jó társaságban! Este hazafelé hallgattam a harangok kongását. Olyan nyugtatóan hatott rám ugyan akkor kicsit mégis összeszorult a szívem, honvágyam lett!

2010.03.22.


 

 

Az az igazság kicsit paráztam amiatt, vajon tényleg beérek e időbe a melóhelyre. De szerencsére minden oké volt és még bevásárolni is sikerült. Ma adtam az élvezetnek. Most monthatja bárki hűlye vagyok, de akkor is kivártam a sort a főzelkfalónál, mert a paradicsomos káposztának egyszerűen már nem tudtam ellen állni. De inkább erre költsek mint piára vagy játékautomatákra. Igazam van vagy igazam van!? Hazaérve nem vártam  meg a hisztit rögtön kiengedtem a "nagyfiút". Betyár! Fogalmam sincs mikor szokott hazakeveredni, de reggelre mindig békésen szunyál a fotelba. Jó tudni, hogy hazajön, haza jönnek!

2010.03.23.


 

 

 Tegnap részben teljesült az álmom! Végre láttam, átölelhettem, akire már Kép oly rég óta vártam! Igaz az még rejtély, hogy ezt a találkozást mennyi időre kell beosztanom. De rá bármeddig képes vagyok várni, mert megérdemli / még  ha Ő mást is mond, gondol / én így döntöttem és remélem a szíve  legmélyén jól is esik neki!  Viszont elszomorít, hogy nem sokáig hagyták pihenni, holnap már megint útnak indul és még a kész érveimet sem tudtam így felhozni, amivel talán újra láthattam volna még egy kicsit. És mégis én mondhatom, hogy szerencsés vagyok, hisz sem a szüleivel sem a testvérével nem találkozott. Tényleg vajon velük mikor találkozott? De ahogy ő mondaná:"ilyen ez a rock szakma"!  De akkor sem értem mért jó az, hogy elküldik ilyen hamar és kint dekkoljon egy napot, mint, hogy inkább hagyták volna még pihenni itthon!

Folti tegnap reggel eltűnt, hiába hívogattam egész nap semmi! De szerencsére éjfél környékén felbukkant. Azóta egyfolytában hízeleg. Igaz eddig is ilyen volt, de most talán kicsit még hizelgősebb. Ma már nem igazán csatangolt el!

Ma alig hogy kinyílt a szemem a barátnőm elcsalt sétálni a Margit szigetre, amiből végül a Városliget tett. Ebben a ragyogó napsütésben nem bírt a lakásban maradni. A Nyugatinál találkoztunk. Ő miniszoknyába és vagy 10 centis magas sarkúba volt. Döbbenetemnek, hangot is adtam:" ebben akarsz sétálni" felkiáltással. Persze hogy nem sokáig bírta, még szerencse, hogy volt  nála váltócipő. Mit rejt a női táska! Aztán mégis csak nála kötöttünk ki, hogy átöltözzön a túra előtt. Jól esett a séta! Este még próbára elmentem. Most meg kihasználom, hogy itthon van még ma este és tudunk kicsit beszélgetni MSN-en. Igaz most "zavartam el" fürdeni. Aztán kicsit pihennie is kéne. Bár nem tudom, mikor indul el.

2010.03.26.

 

 

 Hihetetlen, hogy a kullancsok már támadnak! Cleoból kapásból három jól megszívott példányt szedtem ki.  A napom végre pihenéssel telt igaz reggel még volt egy be nem tervezett dolgom, de szerencsére azt hamar lerendeztem.

 2010.03.27. 


 

 

 Tegnap este megnéztem egy filmet. Biztosan sokan látták már és sokan is fogják még. /Kicsit utána néztem az amerikai bemutatója pont a Kép  születésnapomon volt/. De szerintem bennem nem a megszokott vágyat ébresztette, mint másokban. Én másoknak a boldogságán segítenék. Jó  lenne  tényleg ezzel a tudással visszamenni vagy, ahogy a filmben is volt vissza üzenni "abba" az időbe. És tudom, ha sikerülne megakadályozni azt, ami történt, mi soha nem találkoznánk. Legalább is így nem.  Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem fájna, hogy elveszíteném, de tudnám, hogy Ők nagyon boldogok lennének és  ez engem boldoggá tenne. De mivel erre nincs lehetőségem remélem én is tudok neki még sok boldog percet szerezni. Lehet nem lett volna szabad megnéznem, mert most kicsit le vagyok hangolódva.

Ma hajnalban óraállítás volt. Kicsit paráztam, hogy el fogok aludni. De készültem! Már előző este átállítottam az egyik telcsit és a faliórát. Biztos, ami biztos. Az "új" 6 órakor felriadtam egy furcsa hangra. Olyan volt a hatás, mint amikor a filmekben a meteorit  vagy egy nyílvessző süvítése lett volna. De nem láttam semmi furcsát. Lehet csak álmodtam? Nem tudom, mi lehetet, mert az álmomra nem igazán emlékszek. 

Kicsit előre ittam magamban a medve bőrére! Ma mondták, hogy holnap ki fognak jönni a "vezetőségtől". Úgy voltam vele, jöjjenek, csak én úgy sem leszek, erre nem megkértek, hogy menjek be! Ez az én formám! De legalább tudják, hogy számíthatnak rám, remélem ez jó pont!

2010.03.28


 

 

Különösebben nem volt ma semmi. A vezetőségből nem jöttek ki, mégis csak megúsztam! De gonosz vagyok! Kíváncsi vagyok ma éjszaka, hogy fogok tudni aludni. Tegnap nagyon nehezen jött álom a szememre. Hát igen telihold van!

A szüleimnek ma van a 35-ik házassági évfordulójuk! Hogy szoktákKép  mondani? Az még gombócból is sok! A mai rohanó világban azért ez nem  semmi! És annak ellenére, hogy tűz és víz és bármilyen nehézségek is voltak  csak kitartottak ennyi időn át egymás mellett. De szerintem, ha nem ilyenek lennének, akkor unatkoznának! / ezt jóindulatból mondom!/  Megemelem előttük képzeletbeli kalapomat és gratulálok nekik. Remélem, még nagyon sokáig tudják egymást szórakoztatni!

209.03.29.

 

 

 Reggel nem sokáig tudtam pihenni. Valamit csináltak itt az utcába. Végre meghozták a kukámat is! Egy apró dolognak is mennyire lehet örülni! Kapásból sikerült telipakolnom. Végre megszabadulok a szeméttől! Cleoért aggódom! Azt még megértem, hogy az erős zajoktól megijedve lemenekült a pincébe, de hogy utána mikor már minden "veszély" elmúlt sem tudtam felcsalni. Sőt amikor a kaját adtam nekik akkor sem bukkant fel. De úgy elbújt, hogy egyáltalán nem láttam sehol. Nem tetszik ez nekem! Olyan mintha Nyafi is érezne valamit. Remélem nincs semmi baja! Nem bánnám, ha most már életjelet adna magáról!  
2010.03.30.

 

Pihis nap volt a mai. Kényelmesen tettem- vettem itthon. Megvettem a jegyet is szombatra most már semmi nem tarthat vissza az utazástól. Kicsit szomorkás idővel köszönt el a március. De ilyen idő is kell, így jobban tudunk örülni a szép időnek!

 

 2010.03.31.

 

 

 Nem tudom mi volt ma velem. Olyan érzésem van, volt, hogy történt vagy történni fog valami! Éreztem feszülnek az izmaim és igen csak tartani kellett magam, hogy ne bőgjem el magam. Még nem derült ki mitől volt ez. Olyan rossz mikor az ember tehetetlen!
 2010.04.01.

 

 

 Látszik, hogy sok mindenben még kezdő vagyok, de legalább most már ezt is tudom, hogy kell csinálni! Mihelyt engedi, a gépem a képeket visszaállítom! 

Kép Nem derült ki mi bajom volt tegnap. Minden esetre mindenki megnyugtatott, akik felöl érdeklődtem. Ez is valami! Reggelre érdekes álmom volt. Tudtam  hol jártam, kivel voltam és tisztában voltam vele, hogy ez most csak álom, mégis annyira élethű volt, hogy kicsit csalódott voltam mikor felébredtem. Ugyan akkor nyugtatólag is hatott rám. És remélem azért valóságá is fog válni!

Holnap utazom. Jó érzés mikor tudja az ember, hogy várják. Ugyan akkor furcsa hogy egy- két órát, napot tölt el ott az ember ahol egykoron az otthona volt. De ha azt nézzük az a természetes /vagy legalább is az lenne/, hogy egy idő után az ember gyereke elhagyja a szülői fészket és berendezi a saját életét. Csak sajnos manapság nem könnyű. Azért jó, ha a családon belül lehet számítani a segítségre. Hát ha még másoktól is. Néha egy jó szó, egy mosoly mindennél többet ér! 

Most szeretném megragadni az alkalmat, hogy mindenkinek Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánjak!

2010.04.02.

 

 

  Eltelt ez a pár nap. Kicsit izgultam, hogy ugyan a macskuszok mit fognak működni itthon. Megúsztam a kupit, megdicsérem őket! Szombaton, Miskolcon sikerült elintézni, amit szerettünk volna. És olyan jó volt a húgival eltölteni egy kis időt. Kár, hogy nem sűrűn tudjuk ezt tenni. Minden esetre kicsit nosztalgiáztunk is, potyogott a könnyem a nevetéstől mikor felemlegettük milyen hűlyeségeket műveltünk gyerekkorunkban. De kinek nincsenek ilyen emlékei!? És az idő megszépíti ezeket a dolgokat még akkor is, ha abban a pillanatban, pont nem olyan volt a szitu. Mire hazaértem Patakra az unokatestvéremék már ott voltak nálunk. Hozták bemutatni az ifjú családtagot. Persze rögtön kézről kézre járt. Én nyertem nálam volt a legtöbbet! Vasárnap elcsaltak a templomba. Még jó, hogy otthon volt olyan ruhám, amibe illő oda elmenni és szerencse, hogy még rám jöttek. A karzatra mentünk fel. Ahogy végig néztem a gyülekezetet nagyon sok ismerőst láttam és ott volt az első osztályos osztályfőnököm is. Semmit nem változott Olga néni! A húsvét fogjuk rá jól telt. Igaz sok vendéget nem vártunk. A szomszéd fiúcskák igen csak megnőttek! A poén kedvéért készítettük is fotókat. Simán elbújhatnék mögöttük, pedig a "fiacskám" is még csak 14 éves lesz /ha jól emlékszem/! És most megint itt Pesten. Újra kezdődik a mókuskerék és erőt merítünk a kellemes pillanatokból a következő felüdülésig.  
2010.04.05.

 

 

 Kép Valami volt ma a levegőben. Nem tudom olyan furcsán éreztem magam.  Lehet az volt a bajom, hogy sokat aludtam? Általában akkor vagyok ennyire kómás. Milyen érdekesen vagyok összerakva! Amúgy mondhatni egy  átlagos nap volt, átlagos tömeggel és túrással. Bár ezt még mindig nem értem mire jó! Össze kéne szednem a bátorságomat és megpróbálni valamit, de még valahogy nem érzem, hogy itt az ideje. Kemény dió!

 

2010.04.06.

 

 

 Ninini olálá! Elégedett vagyok ma magammal! Itt van este kilenc óra és mindennel kész vagyok! Bár reggel nagyon nehezen ment az ébredés. Cleonak meg kellett mutatni, hogy akkor is én vagyok a főnök. Akár, hogy morgott a kullancs ellenőrzés miatt, akkor is át lett nézve. Bemutattam neki én is tudok  morogni! Végre eljutottam odáig, hogy az udvar felét rendbe  tegyem. Volt mit csinálni! A rossz mosógép elmozdítása nagy feladat volt. Egyszerűen nem akartam elhinni, hogy nem bírom odébb tolni. Kíváncsiságból bele néztem. Jaaa, ha teli van vízzel jó, hogy nem megy! Végre délután már ki tudtam vinni a szárítót! Nincs is annál jobb mikor az ember a frissen száradt ruhába beleszagol! A lakás is ki lett takarítva és mindezzel kora délután végeztem. De jó lenne, ha végre az egész udvar rendbe lenne. De arra kb. még egy hónapot várni kell /akkor lesz lomtalanítás /. Most pedig élvezem a ma megérdemelt pihenést és gyűjtöm az erőt holnapra! Kíváncsi leszek, mennyien lesznek!
 2010.04.07.

 

 

 Na, végre ma megszabadultam az első adag szeméttől! Hurrá! És este megvolt  a kuka is, türelmesen várt rám. Bent a melóba kaptam egy szép feladatot, a fene egye meg, hogy nem lett sikerélményem. Pegig már kezdett alakulni. Az összegubancolódott nyakláncokat kellett volna szétszedni. Már ott jártam, hogy haza hozom, és itthon folytatom. Állítom a Gordiuszi csomó ehhez képest kismiska!!! Na majd legközelebb folytatom /ha addig valaki szét nem szedi/. 

Picur, a legifjabb macskusz csalágtag, szépen növekedik. Most már a parkettán való közlekedés sem okoz neki túlzottan gondot. Ma-holnap remélhetőleg már ő is falatozni fog a többiekkel. Tegnap még nem tetszet neki az ötlet, csak a lábát mosta meg az ivóvízbe. Meglepő módon egyáltalán nem zavarta. A többi macskusz  gyorsan ki szokta kapni a mancsát és idegesen rázza. 

Mért van az, hogy az embernek mindig az kell, ami nincs? Itt van pl. húsvétról a sok süti én meg a sósat kívánom. Amikor meg sós van itthon majd meg halok valami édesért. Furán vagyunk mi összerakva emberek!   

2010.04.08.

 

 

 Ha tegnap este ittam volna, most ráfoghatnám arra, hogy azért esett ki mit csináltam. De nálam az köztudott, hogy ha más iszik én csiccsentek be, úgyhogy ráfoghatom. Tényleg nem tudom mivel ütöttem el a napot, de eltelt.  Próba után egy páran elmentünk bulizni. Hirtelen ötlet volt, de nem bántam meg. Jó volt a hangulat. És így tényleg közelebb lehet kerülni aKép  csapattársakhoz és új emberekkel is meg lehet ismerkedni. Ha tudok máskor is megyek! Persze, ha másnap nem melózom. Meglepő módon hamar felébredtem, igaz az ágy még kicsit tartott az ölébe. Viszont amiket mára terveztem azzal már kész vagyok, igaz az időjárás kicsit keresztülhúzta a számításomat. Végre most már nem kell azon izgulnom, hogy mikor fogok lezakkanni az asztalról, ha a sötétítőt fel akarom tekerni. Felkerült a függöny! És a konyhába is kicseréltem, szörnyű volt már ott az a rongyos. Olyan jó most már kint mászkálni, kinézni az ablakon és nézni, ahogy egyre jobban ébredezik a természet. Várom már, hogy tényleg teljesen rendbe legyen az udvar és bármikor ki lehessen ülni és élvezni a nap simogatását! 

****

Jöhet valami front, ami hozza magával a depit is, vagy csak a barátnőm Kép ragasztotta rám? Néha napján mélyen elmerengek magamban és rájövök, hogy igazából nem tudok megnyílni még így sem. Bezárom magamba és nem osztom meg senkivel sem  azokat a gondolatokat, amiket valójában érzek. És akivel szeretném megbeszélni, az előtt meg megkukulók. Bánt, mert így  sosem fogja megtudni azt, amit tényleg, érzek. Mért van ez? Bár azért neki írásban el tudom mondani bizonyos dolgokat. És ha valami nagy öröm ér vagy bánatom van azért ő az első, aki megtudja. Vele osztom meg rögtön. Viszont lennének kérdések, amiket szeretnék feltenni, de nem merem. Valamit, azért mert gyáva vagyok, némelyiket meg azért, mert félek a választól. De most mért kezdtem ezen gondolkodni? Nem tudom. De most ezt jól eset kiírni magamból

2010.04.10.

 

 

 Ez is egy nap volt és még is más. Nyugtalanul aludtam, nem jól ébredtem. És még nem tudom mi, hogy történt. Mennyivel lesz rosszabb vagy jobb a következő négy évem. Igaz nem mentem szavazni, nem is tudtam volna, hisz pont a szavazási időig dolgoztam. És ez egyfajta védekezés is. Így nem szidhatnak, majd azért, mert ha azok akik "nyertek", valamit elcsesznek. Igaz ez a fordítottjára is igaz. De inkább ne fogjanak rám semmit. Bár fogalmam sincs kire adtam volna le a voksomat. Lop, csal, hazudik mindegyik. Ez a szavazás is szerintem csak arra jó, hogy minél több pénzt csaljanak el az országtól. Régi ősök forognak a sírjaikban, hogy ezt a Hazát miként tették tönkre utódaik. Pedig csak egy kicsit kéne logikusan gondolkozni és ésszerűen eljárni, megint fejlődő ország lehetne a miénk. Nem a mások szemetére kéne milliókat kifizetni mikor abból mi kétszer annyi újat is tudnánk teremteni és teljesen magunkat támogatnák vele. Ja, bocs akkor kevés jutna a fejesek zsebébe a miénkből  meg nem lehetne többet kihúzni. Na, jó befejezem, nem  megyek bele. Én ehhez nem érthetek, hisz csak egy porszem vagyok.
2010.04.11.

 

 

 Ilyen napot nem kívánok senkinek! Furcsa rémálmom volt. Már az ébredés sem kellemes. Ráadásul pocsék az idő, szóval különösebben nem lehetett csinálni semmit. Amit meg lehetett azzal hamar végeztem. Ki nem kívánkoztam a vásárlást is gyorsan lezavartam. Unalmas egy nap volt. Most nem azért a pár fillérért az autósok kicsit figyelhetnének ránk, gyalogosokra ebben a ronda időben /Tisztelet a kivételnek! / vagy kimondottan azzal szórakoznak, hogy ki tudja jobban felcsapni? Komolyan mondom nem elég, hogy a nagyobbnál nagyobb pocsolyákat kell kerülgetni még a hideg, koszos zuhany is telibe kap oldalról! 

****

Cleo tegnap valahol balhézott. Volt itt egy nagy fehér perzsa macska. Akár hogy akartam hazaküldeni csak bámult rám nagy szemeivel és meg sem moccant. Majd gondolt egyet és kényelmesen elcammogott előttem. Valami mondhatott az én kandúromnak, mert követte. Hiába mondtam neki jöjjön vissza, macska ráadásul pasi! Nem tudom meddig volt el, de nagy csatája lehetett. Remélem azért kivívta a tiszteletet magának. Viszont úgy vettem észre az első bal lábát nem igazán tudja használni a támadáshoz. Mindig az sérül meg neki és lesántul. Gondolkoztam mi lenne, ha bekenném Fastum géllel, csak attól félek, hogy lenyalná és gondolom, az nem igazán lenne jó, ha megenné. Szobafogságra akartam ítélni, de még így is túl gyors volt mikor a szemetet kidobtam, sikerült kislisszolnia. El tudom képzelni milyen állapotban fog megint hazajönni. Nagy örömömre! Most kicsit beindult a fantáziám, milyen történetecskét lehetne ebből írni csak még nem állt össze a kép.

2010.04.12.  

 

 

 Még csak a második napja vagyok itthon, de már kiborultam! Szörnyű ez az időjárás. És lenne rá egy tízesem, hogy mikor megyek dolgozni akkor lesz szuper az idő. Mert ilyen az én formám. Semmihez nem volt kedvem, aztán, hogy valamelyest hasznossá tegyem magam nekiláttam főzni, persze kapásbólKép   kiborítottam a paradicsom egy részét. Éreztem, hogy nem lett volna ma szabad felkelnem! Nyűgi voltam! Délután azért erőt vettem magamon és elmentem a próbára. A busz lépésben haladt állítom gyalog hamarabb kiértem volna a Stadionokig. Nem csak nekem volt rossz napom. Valakinek, valakiknek ma sokkal fájdalmasabb dolgot kellett megélniük, melyet mélységesen át tudok érezni. A próbán egész jól haladtunk, bár nekem még mindig vannak nagyon homályos részek, remélem azt pénteken sikerül majd kitisztítani a korrepetáláson. Nyakunkon van már május 8.-a Remélem, tényleg ott lehetek a többiekkel és semmi és senki nem fog bekavarni.

 

 2010.04.14. hajnal


 

 

 Jó hatással volt rám a tegnap éjszakai csevegés. Hehe, szolidalításból ketten is fent maradtunk VELE, bár Dublinba fogalmam sincs mennyi lehetett az idő. Ezzel az időeltolódással mindig gondba vagyok. A reggeli idő még nem volt  jó, de mihelyt átértem a barátnőmhöz, mintha a röhögésünk elkergette volna a sötét fellegeket /hú, de beképzelt szöveg, de ennyi kell! /.Nem bánnám, ha holnapig kitartana és én is rendbe tehetném az ablakot, bár nagyon utálom az ablakpucolást, de nem csinálja meg helyettem senki. Jó volt ez a mai nap. Milyen jól érzi magát az ember, ha tud segíteni és köszönet képpen a hálás szónál nincs is jobb. Szerintem az emberiség többségének ezt kéne ismételten megtanulni! De ez csak az én szerény véleményem!

2010.04.14.

 


 

 Ma olyan volt az idő amilyen a hangulatom. Sok szomorú hírt hallottam Kép barátaimtól . Az egyiknek a párkapcsolatában vannak gondok, másiknak a  testvére súlyos beteg. És ha nem is tudok tenni ezek ellen a dolgok ellen itt/ ott vagyok és meghallgatom panaszukat, bánatukat. Tudom, sokszor nem kell semmi tanács, bőven elég az, ha valakinek elmondhatják, ami fáj. Hallgatóságnak tökéletes vagyok. Többen mondták már. Szóval, ha valaki ki szeretné önteni a szívét én itt, vagyok!

2010.04.15

 


 

 Végre! Eljutottam odáig, hogy az ablakok rendbe legyenek. Volt vele munka. Persze az időjárás megint megmutatta szeszélyességét. Mért ne akkor kezdet cseperegni az eső mikor kész lettem a tisztítással. Ráadásul a rádió azt szajkózta egész nap, hogy az izlandi vulkánkitörés hamufelhője csak elér hozzánk is, igaz már nem olyan töményen. Lelki szemeim előtt megjelenik, enyhe túlzással, ahogy a por rátapad az ablakra! Én pedig gúnyos lelkesedéssel felkiáltok: Hurrá, érdemes volt megcsinálni! Barátnőm ma csak háromszor hívott fel, hogy ki kérje a véleményemet, még így látatlanba is, hogy az, amit fel akar venni jó, lesz e? Lehet erre is lehetne ilyen fizetős telefonos tanácsadást csinálni! Hehe! Stipistop ez az én ötletem volt! Nem lenyúlni! Próbára már ötre mentem, az altból egyik társunk vállalt korrepetálást. Jó volt, mert így tényleg átnéztük a homályosabb részeket. Kár, hogy kedden nem tudok menni. Na de majd pénteken. Most nem volt ott a karnagyunk és bizony, ahogy mondani szokták: nincs otthon a macska, cincognak az egerek. Azért hamar helyre rázódott a társaság és jól haladtunk a munkával. Cleo tegnap este nagyon megsértődhetett, amiért összeszidtam rosszasága miatt. Egész nap nem jött haza, viszont valahol bánthatták. Még tőlem is húzódzkodott mikor meg akartam simogatni. Nyugtalanul járkált le- föl és most megint elment valahova. Kis butusom.

2010.04.16.


 Unatkozom!!!!!

 2010.04.17.

  Ma olyan semmilyen nap volt. Semmihez nem volt kedvem. Legfeljebb a fejemet az asztalba verni, de azt meg nem tudom miért. Csak a hangulatomra tudnám fogni. De ezzel nem voltam egyedül. Ez lenne a fronthatás? Valamilyen szinten én is elszúrtam ezt a napot. Hajnali fél ötkor felébredtem, ami teljes felébredés volt. Aktív voltam és nem éreztem álomsságot, fáradságot. Nem kellett volna visszafeküdnöm, talán akkor jobban viseltem volna ezt a napot.

 

 

 2010.04.18.

 


 

 

  Furcsa érzésem volt, hírtelen a forróság járt át, mintha lázas lettem volna. Nem jó érzés volt. A változatosság kedvéért esett az eső. Kis gonoszsággal ez most megnyugtatott, mert még sincs jó idő, hogy megyek melózni. Bent egy párnak sikerült két nadrágot megfújni. Bosszant, mert talán meg is tudtam volna állítani őket, ha nem találják ki, hogy háttal álljak a fülkéknek. MertKép   honnan a nyavalyából kell nekem tudni azt, hogy ők már nem akarnak nézelődni, ha bent hagyják a ruhát a fülkébe. Oké én is megkérdezhettem volna, de ha látom is, hogy most mit hogy csinálnak biztosabb lettem volna a dolgomba. Minden esetre ez most egy jó tanulópénz volt. Lehet ezt éreztem reggel? Kicsit nehezen telt el a nap. Azt hittem most repülni fog így az egy hét után. Viszont hazafelé jövett kicsit megtorpantam. Az orromat megcsapta az orgona illata. Most már tényleg felébredt a természet!Tegnap pár Barátnak küldtem egy levélkét. Nem azért, hogy válaszoljanak rá, tényleg csak úgy. Be kell vallanom /mert tényleg nem számítottam rá/ nagyon - nagyon jól esett, hogy visszaválaszoltak és megköszönték. Teljesen meghatódtam, mondhatom még mindig a hatás alatt vagyok. Itt is üzenem: Szeretlek titeket!!!

 

 

 

 2010.04.19.

 


 

 

 

Hozzám képest Hamupipőke ma sehol nem volt. Szétválogattam a csipogó tűket. Azért furcsa, én, aki rettegek attól, ha meg akarnak szúrni most ezekbe a hegyes vackokba, matatok. És vajon én is kiérdemlem majd azt, amit Hamupipőke vagy az kimondottan csak a borsóval és a lencsével működik? A herceg meg van, csak nem tudom, merre jár. Vajon mikor fog jönni? Na, jó nem nyűgösködöm tovább. Mindenhez optimistán kell állni. Hamupipőke is türelmesen várt. Abban én is jó vagyok /bizonyos dolgokban/! Ja, mondtam már, hogy az volt a kedvenc mesém? Akkor most mondtam. Az orgona illata ismételten kellemesen hatott rám. És most kicsit magamba merülök. Ezernyi gondolat cikázik bennem, majd próbálom mélyen az agyam egy rekeszébe elzárni és vigyázni, ha lehet, ne sűrűn nyíljon ki. Mert kicsit nagyon fájnak. De ezt rajtam kívül nem igazán tudhatja senki.

2010.04.20.


 

 

 Öregszem! Már rám is egyre jobban hatnak a frontok. Szörnyű fejfájással ébredtem, ezt nem kívánom senkinek. Ráadásul a rossz kedvemet még az is fokozta, hogy kulcsot akartam másoltatni, kétszer vittem vissza, mert a másolt kulcs nem ment bele a zárba. Rendes volt a nő, mert vissza adta az árát, de nekem a kulcsra lenne szükségem! Így elmentem egy másik helyre, dupla annyiért ugyanolyan rossz kulcsot kaptam. Mitől olyan különleges ez a zár??? Holnap vihetem vissza oda is, remélem, ott jobban tudják majd orvosolni a problémámat. Semmi esetre nem adom fel! Nekem akkor is kell az a plusz kulcs!

***

Végre neki kezdett falatozni a cicus. Valamilyen szinten ideje volt már. Viszont a szobatisztaság nem igazán tetszik neki, de erre úgy látom rögtön sikerült ránevelni /csak el ne kiabáljam / Nyafi segítségével. Jó anya, egy szavam se lehet. Viszont a Picur, hogy fel volt háborodva mikor összeszidtam. Amilyen kicsi annál jobban fújt! Rendesen meglepődtem, hogy fér belé ennyi szufla!

***

Köszönet  az autósoknak, hogy ma helyettem is figyeltek! Tuti a szétszortságom, figyelmetlenségem miatt háromszor- négyszer kivasalhattak volna.

2010.04.21.

 

 

Hallottatok már macskát fogat csikorgatni? Szörnyű! Fogalmam sincs  mért csinálta, de nekem a hideg futkosott a hátamon, hallatán. És hogy a borzongást fokozzuk a ragyogó napsütés ellenére nagyon hideg volt. Legalább is én fáztam. Az akaratomnak meg lett az eredménye. Mégis csak igazam lett, hogy széles a kulcs. Érdekes ahol másodszora csináltattam a kulcsot nem problémáztak azon, hogy csiszolni kell belőle egy kicsit, már tökéletes! De ha egyszer a másik helyen nem volt hajlandó tudomásul venni a másoló, hogy nem jó a kulcs akkor sajnálom, nem nekem kellett vissza adni a pénzt. Most így visszaemlékezve, mindig gondok voltak a másolással, de mindig sikerült megoldani. Bárcsak mindent ilyen egyszerűen el lehetne intézni! 

2010.04.22.

 

 


 

Nekem ez csak egy nap volt, egy szokványos nap. Este viszont jó volt aKép próba. Sokan hiányoztak, de mégis ma valahogy olyan szépen csengett az  összeéneklés. Igaz egy két műtől még mindig tartok, de remélem az a három próba, amire el tudok menni sokat fog rajtam még javítani. Van bennem egy adag izgalom, ami tuti tovább fog még bennem fokozódni. 

2010.04.23.

 

 Érdekes gondolatok keringtek ma a fejembe. Különösebben nem tudom most mért jutott ez az eszembe, de valljuk be őszintén majdnem mindenki  Kép elgondolkozott már azon, hogy mi lesz a halál után. Valamilyen szinten hiszek abban, hogy létezik újjászületés, hogy helyre hozzunk bizonyos  dolgokat, amiket elrontottunk előző életünkbe vagy valamire kapjunk egy újabb esélyt , ami önhibánkon kívül nem jött össze. Az mondjuk, nehezen tudom elképzelni, hogy az emberi lélek valami állati testbe kerüljön, mert ha abba lenne bezárva a lélek akkor, hogy tehetné meg azt, amit meg kellett volna tennie. Na, mindegy ez most így kicsit bonyolult. Az biztos, hogy én már nem először járok a földön. Abban is biztos vagyok, hogy még egyszer vissza leszek küldve a hibáim miatt. Kíváncsi lennék, hogy milyen formában és hova fogok kerülni és vajon azt az életet le fogom e tudni élni "tökéletesen". Na de itt a következő bibi, mert abban nem hiszek, hogy van tökéletes élet, hisz mindenki követ el hibákat. Vagy pont attól tökéletes, hogy elkövetjük és utána próbáljuk helyre tenni? És persze azon is el szoktam merengni, hogy vajon most mért ide születtem és ebbe a testbe. Mi lehetett a vétkem korábban?  Most is elkövettem, vagy még nem? Ha már elkövettem észrevettem e? Jóvátettem e? Tudom követtem el millió egy hibát, amit már szinte ugyan ennyiszer meg is bántam! Ezekről lenne szó? Rengeteg kérdés, amire talán sosem fogok választ kapni.

 

 2010.04.24.

 

 

 

 Telihold van. Most már értem mért zúdítottam a hisztis kitörésemetKép  barátnőm nyakába. Bár erre ő még mindig azt mondaná, hozzá képpest ez   sehol nincs. Jól kibőgtem magam és kicsit meg is könnyebbültem. És ebben még az is segítet, hogy sikerült Vele is beszélnem. Apró kincsek ezek a szavak, melyeket velem oszt meg és újabbnál újabb erőt ad.   

 

2010.04.25.

 

 

 Meglepően gyorsan telt el ez a nap, talán annak köszönhető, hogy nem voltak olyan, hu de sokan,  mégis volt mit csinálni. De töredelmesen be kell Kép vallanom, hogy még mindig hiányzik nekem a vevőzés. Ugyanakkor tisztába vagyok azzal is ebben az üzletben lehetetlen. Ez csak olyan üzletben lehetséges, ami nincs ennyire túlzsúfolva és nem kell naponta átpakolni. De ez az én szerény véleményem. Csak az az igazság, hogy látom, igen, sokan igényelnék a segítséget. Kicsit olyan érzésem van, hogy nem tisztelik itt a vevőt. A pénze az kell, de a minőség nincs garantálva. Ég a pofámról a  bőr mikor a selejtes ruhákat adogatják vissza, nekem meg ki kell rakni, mondván így is el lehet adni. Vagy a másik verzió:- ennyi pénzért mit akarnak! - Kíváncsi vagyok külföldön is megtehetik ezt?  Az egész napi "némaságot" pedig úgy oldom, hogy kis kolléganőmet lestoppoltam, hogy együtt ebédeljünk. Így legalább abban a félórában tudunk kicsit beszélgetni. Szeretek vele dumcsizni. A többiekkel is szeretnék, csak sajna az nem igazán lehetséges. Tényleg csak akkor tudunk  pár szót váltani, ha az egymás térfelére kerülünk. Na meg, ha együtt megyünk hazafelé. Csak sajna ez sem sűrűn van, mert ha egyszer kocsival tudnak haza menni, akkor nem kérhetem, hogy zötykölődjenek a BKV járművein. Érthető, hogy mindenki hamar otthon szeretne lenni. Hát igen, én mindig is megértő csaj voltam!

2010.04.26.

 

 

 

 Reggel tudtam volna még aludni, de volt egy olyan érzésem, hogy: most kelj Kép föl! Bejött. Abban a pillanatban, hogy kikászálódtam az ágyból megcsörrent a telefonom. Megnyugodtam, működnek még a „dolgok”. Aztán egész jól haladtam mindazzal, amit mára elterveztem. REND VAN! Délután még sikerült kiülnöm a kertbe is pár képet készíteni. Még jó, hogy nem járt pont  akkor arra senki, mert tuti dinkának nézett volna, ahogy ültem a földön és magyaráztam a bogárnak, ugyan álljon már meg egy pillanatra, míg lefényképezem. De mint tudjuk ezekhez a dolgokhoz is türelem kell. Csak kivártam és szerintem megérte! Az esti próba jól sikerült, igaz egy páran már öttől gyakorláson voltunk. Kezdek egyre biztosabb lenni, bár még mindig van, ahol inkább csak halkan mondogatom. Minden esetre ma mondták színpadon a helyünk. És most már tuti 8-án én is ott leszek! 2010.04.27.

 

 Hihetelen, hogy már megint egy hónap vége felé tartunk! Érdekes, hogy a macsekok bentről jönnek ki köszönteni mikor jövök haza. Vajon napközben mit csinálhatnak?  A mai nap fogjuk rá egész jól eltelt. Hamar haza is értem, mert elértem a korábbi villamost. Holnap remélhetőleg most már tudok sokáig aludni. Most csak azon kell izgulni, hogy jó idő legyen holnap és tényleg ki tudjunk mozdulni a négy fal közül.

 2010.04.28.

 

 

 

 Tegnap nem volt kedvem írni, hol ott tudom, hogy gyógyítólag hat rám. De van, ilyen mikor az embernek más esik jól. Barátnőm csalt el, hogy kicsit kiüljünk a napsütésbe, de valahogy most nem dobott fel. Pedig tényleg olyan szép idő volt. Mikor elköszöntem tőle még kimentem a Keletibe, hogy régi lejárt rejtvényújságot vegyek. Néha jó vele kikapcsolni az agyam. Viszont már a második éjszaka, hogy félek itt. De csak este és nem tudom miért.

 

 

 

 

***

Ma reggel kaptam egy sms-t. Volt kolléganőménél megszületett a második Kép baba! Jó egészséget és sok örömet kívánok nekik! Kicsit azért összeszorult a szívem, hogy én nem fogok ilyen üzenetet küldeni senkinek. Pedig de szép ábránd volt. De mint oly sok álom ez is szertefoszlott. Erőltetni pedig semmit  nem szabad. Annak tuti nincs jó vége. Ezek szerint az én sorskönyvembe más van megírva.Valamit nagyon elnézhetett a cigányasszony mikor jósolt nekem! Egy hét múlva fellépés. Hogy eltelt az idő, pedig olyan mintha még csak most kezdtünk volna készülni rá. Húzós napok elé nézek, de valamit valamiért, hogy ott lehessek. Holnap jönnek ki hozzám a barátnőmék, már készülődök, remélem jó hangulatban fog telni a nap és tényleg szép idő lesz. Jó lenne fényképeket is készíteni, de a fényképezőgép aksik egyszerre kezdték megadni magukat. Remélem azért kicsit észhez térnek.

2010.04.30.

 


 

 

Kép Egész jól alakult eddig ez a nap. Kilenctől talpon vagyok és készülődtem a  vendégek fogadására. Az ebéd már készen várta őket mire ideértek. Kiültünk az udvarra és élveztük a napsütést. Hehe, azt mondták máskor is jönnek, mert itt jól lehet napozni. Csak jöjjenek is! Nekem biztos, hogy jót fog tenni! Kicsit kizökkentenek a szürke hétköznapokból. A macsekok is élvezték, hogy ki bejárkálhatnak. Hát még a Picur! Tündérien botladozott köztünk, az meg külön látni kellet volna mikor a hússal küzdött és cipelte magával. A ruhák is megszáradtak kint a friss levegőn. Mennyi előnye van egy kertes háznak. Na de most lépek, mert még megyek egy rock majálisra egy másik barátnőmmel. Szeretem mikor így történnek a dolgok! 

2010.05.01.


 

 

Jó volt a tegnap este, amint tudunk, ismétlünk! Rengetegen voltak kint és Kép  végre nem mosta el az eső. Beatrice és Edda koncerten "tomboltunk". Barátnőmnek sikerült is Feróval találkozni, én hülye, hogy nem mentem vele át a másik oldalra, így lemaradtam arról, hogy közös képet készítsek róluk. De ebből is tanultam, legközelebb megyek vele!  Ma meg az édes semmittevésnek adok, gyúrok a jövő hétre, mert muszáj erőt gyűjtenem!

2010.05.02.

 

 

 

 

 Reggel mikor mentem dolgozni egy kamion kezdet beszorúlni a vasúti híd  Kép alá. Érdekes jelenet volt, mert frankón úgy nézet ki, hogy bő fél méter van a híd és az utánfútó között. És alig gurult előre a traktorral a sofőr, már súrolta is a peremét. Kíváncsi vagyok végül mi lett az eredmény. Este kilenckor már nem volt ott. Az milyen dúrva lett volna! Bent az üzletben csomagolás közben az egyik ruhától kieset egy mag. Fogalmam sincs, hogy került bele, milyen körülmények között pakolták el ezeket a cucokat? Minden esetre elhoztam a magot, most vízbe raktam és remélem nem fogom elfelejteni meglocsolni. Hátha lesz belőle valami.

 2010.05.03.

 

 

 Ma nagy lépésre szántam el magam. Tegnap kaptam egy telefonszámot gazdi keresésre. Kicsit rágódtam rajta aztán mégis csak hívtam. Megbeszéltük aKép  találkozót. Az indulásig még hagytam, hogy játszadozzon kint a kertbe, én pedig keserű mosollyal élveztem még mikor hozzám bújt. Hiányozni fog, de négy cica nagyon sok már nekem. Az indulás előtt beraktam a dobozba, ahonnan egész úton kíváncsian kukucskált ki. Ne volt vele gond, szép nyugodtan elvolt. A metrón kérdezte tőlem egy lány: most viszed haza? Kicsit  elcsuklott a hangom mikor közöltem, nem, most viszem az új gazdihoz. A kis család mikor megérkezett a gyerekek rögtön babusgatni kezdték. Egész jól viselte, igaz az elején kicsit megijedt, de mikor az anyuka elkezdte simogatni teljesen megnyugodott a keze alatt. Látszódott rajtuk, hogy szeretni fogják a Picurkát. És este mégis vártam, hogy az ajtón belépve szalad majd elém. Most ez egy picit rossz érzés, de ugyan akkor tudom, hogy valakiknek nagy örömöt okoztam.

 

   2010.05.04.

 

 

 

 

 

 

Tegnap találkoztam egy barátnőmmel, aki mellesleg a kolleginám is volt. Mesélt egy két dolgot a volt helyemről. Kicsit nyugtáztam  magamba, hogy mégsem végeztem rosszul a dolgom. Még ha mások nem úgy is gondolták. DeKép  ez van, ezt kell szeretni. Ugyan akkor itt az új helyen még mindig vannak dolgok, amiket nem igazán tudok megszokni, de ezzel szerintem mások is így vannak. Itt valahogy olyan senkinek, semminek érzem magam, holott tudom,  hogy sokkal több minden van bennem. Csak nekem más a tempóm, ami több mint valószínű, hogy ide kevés. Viszont, ha az önbizalmamat szeretném növelni, akkor, mondhatnám magamnak azt is, hogy azért tesznek mindig arra a helyre, mert én tudok bánni az emberekkel, csak ezt el is kéne hinnem. De mivel ebben nem vagyok megerősítve ... Az biztos, engem nem fognak hallani, panaszkodni. Ami feladatot rám bíznak, azt próbálom jól csinálni. Ennyit tehetek az ügy érdekében, aztán lesz, ami lesz, hisz semmiben nem lehetünk biztosak. És persze sok mindenen jár az agyam. Lehet megint hülyeséget csináltam és ahelyett, hogy kérdeznék, inkább hergelem magam és egyre jobban csak elbizonytalanítom magam. De ez is én vagyok, majd összekapom magam és remélhetőleg hamarosan tényleg merek kérdezni, Még az is előfordulhat, hogy utána egy jót nevetek az egészen.

2010.05.05. 


 

Kép Éjjel még összeszedtem a bátorságomat és írtam egy levelet. Aztán kaptam rá  ma egy választ. De hogy most, hogy kéne, magam érezni azt nem tudom. Itt   jön elő az én numerológiám. Hát majd kiderül mi lesz! Én meg addig reménykedem, azt mondják az hal meg utoljára. Egy órakor feküdtem le, de ötkor már felébredtem arra, hogy kint vihar van. A második napomon nagyon elfáradtam, kíváncsi leszek a holnapira. Lehet, padlót fogok. Pedig még szeretném megsütni a süteményt szombatra. Meglátjuk, lehet, átesem a holtponton és menni fog!

2010.05.06.

 

 

 

 

 

 Most a használt zsebkendő szindrómát élem, remélem textil zsepi vagyok! De inkább papirból szeretnék lenni. Utána kész vége az egésznek!

2010.05.07.

 

 Profi színésznőnek vallhatnám magam, ha az lennék / hú, ez most nagyon fellengzősnek hathat/! De megcsináltam a tegnapi fellépést, mosolyogva, pedig a hangulatom...! Na és persze arról nem is beszélve, hogy semmi kedvem nem volt reggel felébredni és még, ami a szereplés előtt történt . Beéneklés alatt tolvaj járt a terembe, ahol a táskáink és a ruháink lettekKép   lerakva. Elsőnek értetlenül álltam a dolog előtt, hogy a cuccaim mért vannak a padon, ennyire nem lehettem szétszórt, nekem úgy rémlett mindent a táskámba pakoltam! Aztán kiderült, hogy 10-15 pénztárcának lába kelt és az én szatyromba gyűjtötték össze. A szereplés lezajlott, egész jól. Telthát előtt. És hogy fokozódjon a hangulat utána érkezett egy telefonhívás, hogy pár tárca előkerült. Minden jó, ha jó a vége! Egy házaspár kutyusa talált rá a szatyorra valamelyik bokorba és vették a fáradságot, hogy tudják valamelyik károsultat értesíteni. Ja, az én táskám is visszakerült!  Jó pár percig győzködtük őket, hogy kicsit bejöjjenek a fogadásunkra, hogy meg tudjuk köszönni nekik. Semmit nem akartak elfogadni, így a karnagyunk köszönet képpen egy palackbort adott át nekik, mondván igyák meg az egészségünkre, hisz 60 évesek lettünk! Én magam nem sokáig maradtam a köszöntőket meghallgattam, majd félig- meddig angolosan távoztam. Másnap meló és fárasztó nap volt várható, ami persze be is igazolódott.

2010.05.09. 

 

 

 

 

 

 

 

 Már megint hoztam a formám. Nem elég, hogy magamat kikészítem, még  Kép másra is ráhozom a frászt! Minden esetre tisztázódott minden. Valamibe bele vágtam a fejszémet, jó lenne, ha nem felejteném, el mit akarok  kihozni belőle és be tudnám fejezni, vagy ha mégis előfordulna, hogy kiesik, jönne, helyette más, amivel szintén be tudnám fejezni.

2010.05.11.

 


 

 

 

 

Most már tudom Cleo mért volt olyan bágyadt napok óta. Csúnya sebeket szedett össze a nagy viadalokba és az egyiknek olyan szinten sikerült begyulladnia, hogy csak csuda. Gusztustalan és nagy mennyiségű gennyt nyomtam ki szerencsétlen macskából. Vajon ez mennyire nyomhatta a szemét, fejét?  Ők is ugyan úgy érzik a fájdalmat, mint mi vagy az ő fájdalom Kép  küszöbűk magasabb? A mai nap eltelt. Azért most jó volt, hogy nem voltak olyan sokan. Tuti a hétvégén sokan lesznek. Az ebédszünet szinte pillanatok alatt tovasuhant, de ez a jó társaságnak is köszönhető. Mért nem lehet kicsit  hosszabb a szünet? Most megint kezdhetem törni a fejem, mivel fog telni a jövő hetem. Az egyik barátnőm megcsörgetett, de sajna nem nagyon tudtunk dumcsizni. Jövő héten mennek a kórházba, mondtam, ha kell, megyek lelki támasznak. Tudom, jó az mikor az ember mellett ott vannak azok, akik szeretik. Úgy látszik már egy csigám is van. Marha nagy szerencséje van. eddig megúszta, hogy nem tapostam el az ajtóban. Csak szegényke az ajtón nem jutott még be eddig.

2010.05.13.

 

Ma olya bolond idő volt, az egyik pillanatban ragyogó napsütés a másikban fekete fellegek sötétítették az eget. Naná, hogy semmihez nem volt kedvem. És mért ne az esőnek szakadia kellett pont akkor mikor elindultam a dolgaimat intézni. Esernyő meg minek. Gondolatban üzentem az égieknek, addig szakadhat, míg kivárom a soromat a postán. És lás csodát bejött. Többet kéne velük kommunikálnom? Aztán eszembe ötlött, hogy ma fergeteges buli lesz a rockereknek. /hát, ha hamarabb kapcsoltam volna, még lehet ott kötöttem volna ki a barátnőmmel, bár tudom így jobban járt, hogy inkább a jegy árát kapta meg /. Rengetegen voltak a Stadionoknál mikor mentem próbára. Reménykedtem, hogy nem fogja elmosni a koncertet az eső. Rengeteg embernek lenne csalódás, ha amiatt abba kéne hagyni. A mi próbánk is egész jó volt.  Volt egy kis röhögés. A Mozart Reqiem- et tanuljuk, gyakoroljuk. Valami amerikai együttessel fogjuk előadni/ kíváncsi vagyok, arra el tudok e menni/ és a karnagyunk mondta ők olasz kiejtéssel tanulják. Na, akkor énekeljük mi is úgy, bár többek szerint ez vétek. Az egyik hölgyeménynek már patakokban folyt a könnye mikor a cs hangokat kőkeményen nyomtuk. Mi lesz ebből?! Lehet meg lesz még győzve a másik kórus ezt latinul kell énekelni! Hazafelé meglepődtem, hogy semmi zene nem szűrődött ki az Arénából. Pedig azt hittem fogok belőle hallani valamit. Ezek szerint tudnak jó munkát végezni, ha akarnak. Viszont az idő kegyes volt hozzájuk. Elvonultak a felhők és a csillagokat is lehetett látni. A rocker angyalok jól végezték munkájukat!

2010.05.14.  


 

 

 

 

 

 Azt hiszem ma marha nagy mázlim volt. Mire hazaértem a plafonon szépen  felhólyagosodott a festék. Már megint ezek  az előre meglátásaim. Mikor   Kép jöttem anno intézni az albérletet már akkor szóltam, hogy el van csúszva a cserép a tetőn, nehogy a nagy esőnél ázzon a plafon. Hát nem bejött. Mintha csak tudtam volna, hogy ilyen lesz a tavasz. Minden esetre kész szerencse hogy a számítógép ki lett húzva. Jól néztem volna ki, hogyha... de még a gondolatot is elvetem, nehogy bejöjjön. Rá kell arra is jönnöm, hogy a láthatatlanságom egyre jobban ki van fejlesztve. Nem csak nem látnak, most már nem is hallanak. Lassan már ott fogok járni, hogy az irományaim is láthatatlanok lesznek? Vagy már azok is? Volt egy két olyan üzenetem, amire nem kaptam választ. Szóval egy senkinek, egy semminek nem kell írni.  Most már abban is kezdek kételkedni, hogy itt vagyok!

2010.05.15.

 

 Gyönyörűen néz ki a plafon!, De szerencsére tegnap este jó helyekre tehettem az edényeket fent a padláson, mert a szobai edényekbe nem került víz reggel óta. Pedig egész nap szakadt az eső. A védőangyalomnak pedig nem győzök hálálkodni. Tényleg nekik, hogy lehet köszönetet mondani? Most nem azért a pár fillérért , az enyémnek volt  és van bőven melója.

 

 

 

 

 

  2010.05.16.


 

 

 

 Nem hiszem el, hogy nekem mindig akkor  kell  szabin lenni mikor itélet idő van!!! Ez az én formám!

2010.05.17.

 


 

 

 

 

 

 

 Hihetetlen ez az idő. Májusi november vagy novemberi május?

2010.05.18.

 

 

 Ma végre lehetet látni a napot! Ráadásul kellemes meglepetésben is volt részem! Szeretem az ilyen meglepiket. Nem is meséltem, tegnap a próbán megleptek minket a tévések. Mikor láttam a kamerást olyan szinten meglepődtem, hogy szinte azonnal fordultam ki a teremből. Mert persze én érkeztem meg elsőnek /ennyit a késésről a mumerológia szerint, na de az is tévedhet / és semmit nem tudtam az egészről. Akit érdekel az Echó tévében lesz rólunk valami vasárnap este 9-kor. Most már azt is tudjuk, mikorra vagyunk meghívva Hollandiába. Huha! Vajon sikerül eljutnom nekem is? Merjem tervezni? Majd kiderül mi lesz!

2010.05.19.

  


 


 

 

Végre kinyomoztam, hogy mennyi csatorna van a tévén.  Azzal szórakoztam egész délelőtt, hogy beállítsam. Szép kis feladat volt. Délutánra végre enyhült az idő. Elállt a szél és nem esett, most már nagyon jó lenne, ha így maradna. Ma megint megpróbáltak beletaposni a lelki világomba. De megvédtem magam és láss csodát, igazat adtak nekem. Na nesze neked elkiabáltam! Éjjel már hallottam, hogy kopognak a nagy esőcseppek a padlásajtón /a felett nem sikerült megigazítani a cserepet /. 

2010.05.20. 


 

Beteg a Cleo. Pedig a múltkor azt hittem már jobban van, sőt eddig nem is Kép volt vele különösebben baj. De tegnap már gyanús volt. Enni nem akart.  Inni ivott szerintem sokat is. Az is feltűnt, hogy lefogyott, pedig eddig evett. Tegnap történt egy kis balesete, ami tényleg oda vezetett, hogy ma elmentünk az állatorvoshoz. A doki közölte velem ki van száradva, és  ahogy megtapogatta azt mondta egy veséje van, ami ezek szerint most nem úgy működik, ahogy kéne, mert hamar átmegy rajta a folyadék. Szerencsére láza nincs. Ha azt vesszük, ez lehet jó jel is! Infúziót akart neki adni, de nem tudta a vénájába szúrni. Így bőr alá adott neki, mert muszáj volt. Viszont sok jóval nem kecsegtetett.  Ha nem indul, be a vese a legrosszabbra számíthatok. Most a legfontosabb, hogy bízzunk a gyógyszerek hatásában. Szegénykém úgy menekült az ölembe és panaszkodott nekem, hogy hagyják békén.  Most pedig alszik, azóta mióta hazajöttünk. Remélem az állatokra is olyan hatással van az alvás, mint az emberekre!

2010.05.21.

 

  


 

 

Ma reggel azt mondta az állatorvos, hogy kicsit javulta Cleo vízháztartása, de még mindig nem tudtak neki vénát szúrni. De annyiszor megbökték tűvel, hogy az már nekem is sok volt. Kétszer ki is kellett mennem a rendelőből. Másodszorra már a doki és segítője is megijedt, szerintem akkora sikerült teljesen elfehérednem. Az infúzión kívül megint kapott valami szúrit, vért isKép   vettek tőle és valami sűrített tápanyagot, mert napok óta nem eszik. Most is menekült volna, a sok piszkálás elöl és az a keserves nyávogás! Megnyugodott mikor végre visszakerült  hordozóba és végre evett pár falat párizsit itthon. De délután valamije nagyon fájhatott. Keserves sírással kéredzkedett az ölembe. Most itt fekszik az ölembe, kicsit megnyugodva és reménykedve, hogy minden rendbe jön. Kicsit próbáltam a gondolataimat elterelni a rosszról ezért neki estem a kertnek. Úgy ahogy puszta kézzel kigyomláltam. Nem lett tökéletes, de mégis csak jobb lett, mint volt.

2010.05.22.

 

 

 

Kép

Ma reggel hét előtt pár perccel Cleo végleg elköszönt. Ő most már jó helyen van, és nem fáj semmije. Csak most olyan rossz, hogy tudom nem fog elém futni mikor jövök haza a munkából. Nem fog odabújni hozzám és puszit adni. Nem fog mellém feküdni és ott pihenni. Nem fog rosszalkodni és ellopni a friss zsemlét. Nem fog kunyizni mikor valami ételt készítek. Szóval egyszerűen nem lesz itt a valós mivoltában. Olyan egy rosszcsont életrevaló jószág volt és egyik pillanatról a másikra nincs. Oké tudom, lehet azt mondani ez az élet rendje, de akkor sem ilyennek képzeltem el. Azt hittem kicsit több idő jut neki. Most kicsit sajnálom magam, azt hiszem ez most egy kicsit megengedhető. 

 

Kép

2010.05.23. 

 

 

Tegnap eltelt a nap, volt bene öröm és bánat. Meglepetés és csalódás. Szóval egy nap volt.

2010.05.25.


 

 

 

Kép Nekem senki nem mondja, hogy az állatoknak nincs lelkük! Nem érzik azt,  ha valakinek valami   jólesik vagy fáj. Nyafi és Folti csodákra képesek! Viszont Nyafin látom, hogy neki is hiányzi Cleo, de engem is próbál vígasztalni. Hozzám bújik velem alszik és több simit kér. Folti szintúgy. Nem engednek összezuhanni!

2010.05.26.

 

Optimistán mentem bele az éjszakába. Nem voltam hajlandó esernyőt cipelni. Helyette a napszemüveget tettem el. Az esőt megúsztam a szemüvegre meg nem volt még szükség mikor hazafelé jöttem, de legalább nem esett. Jó nagy üzlet van a Pólusba, állítom, mint egy focipálya! Ahhoz képest "hamar" végeztünk, hogy 20 óra helyett 21-kor kezdtük a nagy leltárt.  Szerencsére voltunk egy páran és haladtunk. Igaz kicsit ijezgettek minket, hogy a tempónkkal 8-ra fogunk végezni /töredelmesen bevallom én azt hittem tovább fog tartani/, de az 5 Kép órás busszal már tudtam is hazafelé venni az irányt. A buszsofőr megjegyezte milyen jól kezdődik a napja, hogy egy mosolygós fiatal nő fogadja a megállóba. Hát igen, be vannak szürkülve az emberek / nem is csoda /, Sokszor én is, de kellenek a napsugaras időszakok! Próbálok az ügy érdekében tenni, hogy többször legyen ilyen nap!!!!! Hazaérve gondolkoztam  rajta, hogy lefeküdjek e aludni vagy sem? A mellett döntöttem, de nem sokat aludtam. Persze a 7:45-ös ébresztő nem lett kikapcsolva és a húgom is hívott nem sokkal utána! Jönnek holnap! 11-ig húztam még egy kicsit a pihit. Kíváncsi leszek a holnapi napra!

2010.05.27.

 

 

 

 

Kicsit eltűntem, vajon kiknek tűnt fel? Pénteken este megérkezett a  keresztlányom és a húgom. Fáradtak voltak akár csak én, de szerintem a csöppcsajon kívül kicsit nyugtalanul aludtunk. Én minden rezdülésre felébredtem és mire végre sikerült kényelmesen elhelyezkednem akkor meg a szarka cirkuszolt kint a kertben. Ennyit az alvásról. Viszont az idő kegyes volt hozzánk. Nagyon jó idő volt ránk a vidámparkban. Amire csak tudtunk felültünk /figyelembe vettük a leányzó magasságát /. Legközelebb, ha jönnek, akkor már mindent kipróbálhatunk, persze ha nem fog félni tőle. Vasárnap, már tudtunk aludni, de én nagyon éreztem az időjárás változást /tagadhatatlan, öregszem! /. Kényelmesen készülődtünk, aztán elmentünk a Keletihez. Beültünk a Mc-be kajálni. Pont elérték a déli vonatot. Szóval egyedül vettem hazafelé az irányt. Most megint a macskuszokkal vagyok.  Az időjáráson már meg sem lepődöm, tényleg csodaszámba fog menni, ha a Napot láthatjuk. A mai nap meg eltelt. "Terepre" tettek és nem csúsztam szét. Még sem érzem sikernek. Fáradt vagyok, és egyszerűen nem bírom magam kipihenni. 

2010.05.31.